A Bristish Journal of Cancer c. onkológiai szaklap keddi kiadásában megjelent eredmények részleges magyarázattal szolgálhatnak egy olyan jelenségre, amely már hosszú évek óta zavarba ejti a kutatókat: miért nem fejlődik ki a halálos betegség minden dohányosban?
Régóta bizonyított tény, hogy a tüdőrák - és még számos más daganattípus - legnagyobb kockázati tényezőjét a dohányzás jelenti. Ez az állítás akkor is vitathatatlan, ha a dohányzással kapcsolatos "struccpolitika" kedvenc ellenérvére gondolunk: "van, aki 90 évig dohányzik, még sincs semmi baja".
A most közzétett kutatási eredmények részben magyarázattal szolgálnak az eltérő kockázati szintre. Eszerint egy a tüdő normális működéséhez szükséges gén bizonyos változata mintegy háromszor gyakoribb a tüdőrákos dohányosokban.
A vizsgálatok során 117 tüdőrákos dohányos (vagy volt dohányos) beteg genetikai jellemzőit vetették össze ugyanennyi egészséges emberével, illetve egy harmadik csoporttal: olyan dohányosokéval, akik különféle tüdőbetegségekben, de nem rákban szenvednek.
Kiderült, hogy egy a légutak tisztán tartásához nélkülözhetetlen fehérjét kódoló gén (surfactant protein B) bizonyos változata a leggyakoribb tüdőrákban szenvedők 25%-ban volt jelen, míg az egészséges emberekben csak 9%-ban.
A felfedezés mindenképpen nagy jelentőségű, hiszen azt szűrhetjük le belőle, hogy azok a dohányosok, akik ezzel a génváltozattal rendelkeznek, még sokkal nagyobb veszélyben vannak. Sajnos a rendszeres genetikai tesztekre még várni kell, a dohányzást azonban addig is kerülhetjük.
Ajánlat:
Triple risk for smokers with faulty gene
Angol nyelvű sajtóanyag a Bristish Journal of Cancer
honlapján.