Új Spektrum-sorozat: Viselkedjünk!

A régi illemszabályok már-már nevetségesnek tűnnek, az újak pedig még csak most alakulgatnak.

Viselkedj, édes gyermekem! Hányszor hallhattuk ezt gyerekkorunkban, s milyen sokszor mondjuk saját csemetéinknek. És milyen sokszor kerülünk mi magunk is olyan helyzetbe, hogy valójában fogalmunk sincs róla, hogyan kellene helyesen viselkednünk.

Valljuk be, régebben könnyebb dolguk volt az embereknek: a kis közösségekben egyértelmű írott vagy íratlan előírások és elvárások szabályozták a viselkedést. Ezeket a gyerekek - figyelve szüleiket és a többi felnőttet - hamar elsajátították, s így könnyedén beilleszkedtek a társadalomba.

A világ azonban megváltozott: a társadalmi korlátok ledőltek, s helyettük újak keletkeztek. A régi illemszabályok már-már nevetségesnek tűnnek, az újak pedig még csak most alakulgatnak. Ráadásul a XXI. század hajnalán már rengeteg kultúra él egymás mellett, sőt keveredik egymással. Ám ami az egyikben előírás, az lehet, hogy a másikban súlyos illetlenség. A következőkben az élet két területéről olvashatnak "illemtani ízelítőt".

Chat-illemtan

Összesen mintegy negyven-ötvenmillió ember szörfözik a neten, és ennek majdnem a fele megfordul valamilyen chatroomban vagy hozzászól egy - a lehető legkülönfélébb témákat megtárgyaló - fórumhoz. A chatroomok jóvoltából tetszőleges napszakban, valós időben ismerkedhetünk meg akár a világ legtávolabbi részéről származó emberekkel. Ám ha csatlakozunk egy chatroomhoz, az olyan, mintha váratlanul betoppannánk egy vendégségbe vagy leülnénk egy kávézós-dumálós társasághoz - lehet, hogy szívesen látnak, de senki sem tudja, kik vagyunk.

Létezik egy speciális etikett, sőt mondhatjuk netikettnek is. A legjobb eleinte csak hallgatni, figyelni a beszélgetést, és aztán a megfelelő pillanatban már be lehet köszönni.

Az anonimitás komoly vonzerő a chatelésben. Aki saját chatroom-személyiségre vágyik, el kell döntenie, mennyit akar magából megmutatni. Vigyázat: jobb nem túl sokat elárulni a valódi életünkről. Sose adjunk meg magunkról személyes információkat: a címünket vagy a telefonszámunkat! És természetesen ne akarjunk másról se megtudni hasonlókat. Nem illik tolakodni, cikizni másokat. És természetesen itt is él az az alapvető társasági szabály, mely szerint nem mondunk olyanokat, amiket az anyukánk előtt sem ejtenénk ki a szánkon.

Intimitás közterületeken

A szerelmesek - különösen az első időkben - általában sülve-főve együtt vannak, s szinte szenvednek, ha nem lehetnek minél közelebb egymáshoz. Az, hogy nyilvános helyen ki mennyire mutatja ki a partnere iránt érzett szeretetét, függ az illető vérmérsékletétől és a neveltetésétől. Mint ahogy az is ezen múlik, hogy a "kívülállók" mennyire tolerálják a szerelmeseket. Az intimitás közterületi megnyilvánulásai az embert egyéni toleranciaszintjétől függően szórakoztatják, zavarják vagy akár felháborítják. Vajon el lehet-e dönteni, hogy hol a határ, hogy mi számít már túl soknak?

Filmünkből az derül ki, hogy manapság az Egyesült Államokban és Európa legnagyobb részén az ölelkezés és csókolózás semmilyen különösebb reakciót nem vált ki az emberekből. Vagyis ehhez már hozzászoktunk. Az intimebb jelenetek azonban már zavarnak bennünket. Különösen akkor, ha nem két tizenévest látunk egymásba feledkezni, hanem már harminc fölötti embereket. Lehet, hogy ez igazságtalanság, de jobb, ha tudomásul vesszük, hogy a beidegződés és az előítélet bizony nagy úr. Így aztán aki nyilvános helyen intim dolgokat művel, annak oda kell figyelnie arra, hogy ezzel ne zavarjon másokat. Akit viszont az ilyesmi megbotránkoztat, az jobban teszi, ha odébb megy. A lényeg az, hogy mindenki használja a józan eszét. Gondoljunk csak bele: annak csak örülni lehet, ha két ember szereti egymást. Sokkal jobb, ha egy pár nyilvános helyen csókolózik, mint ha veszekednének és ordítoznának egymással.

A világ nagyot változott körülöttünk, s mi is sokat változtunk benne, de a régi beidegződések még mindig működnek. Nem könnyű együtt élni, s talán még nehezebb elfogadni másokat olyannak, amilyenek. Ahhoz, hogy ebben a világban jól tudjuk érezni magunkat, az első az, hogy képesek legyünk odafigyelni másokra, a kialakult szabályokra. Ahhoz, hogy viselkedni tudjunk, rengeteg toleranciára van szükségünk.

Bemutató: július 14-én vasárnaponként 11:00
Ismétlés: július 17-én szerdánként 16:10 és július 18-án csütörtökönként 20:50