Már megint elmarad egy világvége

Az utóbbi hetekben nagy riadalmat keltett, hogy egy nagy vörös égitest készül összeütközni a Földdel. A hír eredeti forrása azonban kissé elavultnak tűnik - egy sumér legendáról van szó, amelynek nincs csillagászati alapja.

Úgy tűnik, pár héttel ezelőtt egy hazai internetes portál is rábukkant a Niburu-legendára. Ez nem is csoda, hiszen a világhálón csak úgy hemzsegnek azok a honlapok, amelyek "komolyan figyelmeztetnek egy rövidesen bekövetkező katasztrófára". A megrettent olvasók ijedten olvashatták, hogy egy nagy vörös égitest közeledik a Föld felé, s már megint itt a világvége.

Nos, e hír eredeti forrása kissé elavultnak tűnik. Mint azt Szatmáry Károly csillagász (Szegedi Egyetem) egy Tihanyban megrendezett újságíró-konferencián elmondta, a Niburu egy ősi sumér legenda, amelynek semmiféle csillagászati alapja nincs. Így a kedves Olvasók megnyugodhatnak - a világvége megint elmarad.

Valódi veszélyek

A Tudományos Újságírók Klubjának szokásos évi rendezvényén Szatmáry Károly valós fenyegetésekről is beszámolt, mivel a földsúroló kisbolygók témakörében tartott remek előadást, összefoglalva jelenlegi ismereteinket a témában. Ebből az is kiderült, hogy már konkrét védekezési stratégiák is léteznek a pusztító becsapódások ellen, ám ezekhez valamivel több kell, mint "egy kissé koszos atlétában tevékenykedni valamilyen fúrógéppel".

A bolygónkat potenciálisan veszélyeztető égitesteket igen nehéz felfedezni. Ennek fő okai a következők:

- ezek az objektumok viszonylag kicsik, így halványak;
- igen nagy területet kell figyelni, ráadásul ezek a testek nem csupán a Naprendszer fősíkjából (amelybe többé-kevésbé az összes nagybolygó pályája belesimul) érkezhetnek;
- még a Föld közelében is kicsi a látszó elmozdulásuk a csillagos háttérhez képest, így nehéz őket kiszúrni;
- ha a Nap felől érkeznek, akkor gyakorlatilag nincs esélyünk észrevenni őket.

A csillagászok becslései szerint körülbelül 2000 darab olyan földsúroló objektum (Near Earth Object, NEO) létezik, amelynek átmérője nagyobb, mint 1 km, vagyis becsapódása esetén akár globális katasztrófát is okozhat. Ebből jelenleg mintegy 700 darabot ismerünk, s 2010-re az összest szeretnék felfedezni, katalogizálni és folyamatosan nyomon követni.

Egy könnyen elképzelhető hasonlattal: ha a Földet képzeletben kosárlabda méretűre kicsinyítjük, akkor a Hold arányosan egy teniszlabda méretűvé zsugorodik, s kb. 10 méterre esik a Földtől. E tíz méter sugarú körben kell eltalálni a "kosárlabdát", egy mindössze porszem-sörét méretű NEO-nak. Látható, hogy szerencsénkre óriási a hibázás lehetősége, vagyis kicsi a becsapódási esély. Nem véletlen, hogy az eddig ismert kb. 700 nagy NEO-ból a két legveszélyesebb sem tűnik túl nyugtalanítónak.

A jelenlegi két legveszélyesebb ismert NEO az

- 1997XF11 jelzésű kisbolygó; becsült átmérője 2 km; legnagyobb földközelsége: 3 Föld-Hold távolság (kb. 1 150 000 km), 2028. október 26-án,

és az

- 1950DA jelzésű kisbolygó; becsült átmérője 1 km; legnagyobb földközelsége: egyelőre nem biztosan számolható - becsapódási esély 1:300-hoz, 2880. március 16-án.

Ezzel együtt sajnos az is belefér a képbe, hogy a következő napon egy Nap felől érkező nagy NEO globális katasztrófát okoz bolygónkon. Mit tehetnénk akkor, ha nem a Nap felől érkezne, s előbb észrevennénk?

Űrvédelem (Spaceguard)

Napjainkban már több nagy keresőprogram keretében kutatnak földsúrolók után. A legfontosabbak:

- Spacewatch - Kitt Peak Obszervatórium, 91 cm-es távcső, 1989 óta;

- NEAT (Near Earth Asteroid Tracking Program) - Hawaii, 99 cm-es távcső, 1995 óta;

- LINEAR (Lincoln Near Earth Asteroid Research) - Új-Mexikó, 99 cm-es távcső, 1997 óta.

A fentieken kívül 5-6 egyéb nagyobb obszervatóriumban foglalkoznak NEO-k utáni kutatással, és számtalan amatőrcsillagász is bekapcsolódott a munkába. A szakemberek szerint azonban jóval több anyagi erőforrást kellene fordítani az ilyen kutatásokra, "saját érdekünkben". Magyarországon a Piszkéstetői Obszervatóriumban és a Szegedi Csillagvizsgálóban folytatnak ilyen tevékenységet.

A konkrét védekezési lehetőségek (Bruce Willis nélkül, lásd a fenti célzást az Armageddon c. filmre), a mai technológiai színvonalon a következők.

- A fenyegető objektum pályájának módosítása, vagyis a NEO eltérítése pályájáról. Ennek egyik lehetséges módja lehet, ha hajtóművet szerelünk fel rá, vagy egy felszíni robbantást hajtunk végre rajt.

- Az égitest teljes szétrobbantása. Nagyon előnyös lenne, ha a robbantásokhoz szükséges nukleáris rakétákat nem a Földről kellene indítani, hanem előre elhelyeznénk őket az ún. Föld-Hold Lagrange-pontokban, így sokkal rövidebb idő alatt célba érhetnének.

- Az égitest lézeres hevítése. Jeges összetételű kisbolygóknál ez anyagkilövelléseket (jeteket) hoz létre, amelyek természetes hajtóműként működve idézik elő a pályamódosítást.

Számos szakember véleménye szerint a nagy becsapódások az evolúció hajtómotorjaként működtek a földtörténet során. Valószínű például, hogy a nagy kréta végi becsapódás nélkül (65 millió évvel ezelőtt) egyelőre ez a cikk sem születhetett volna meg, mivel a dinoszauruszok uralma még tovább tart, s az emlősök csak később indulhattak volna virágzásnak. Nem kérdés azonban, hogyan érintené törékeny civilizációnkat egy globális kozmikus katasztrófa, s - ijesztgetések helyett - mindent meg kell tenni azért, hogy a lehetőségekhez képest maximálisan felkészülhessünk egy ilyen eseményre.

Ajánlat:

The Spacewatch Project

NEAR-EARTH ASTEROID TRACKING (NEAT)

The LINEAR Program

Korábban az [origo]-ban:

Az "égiek" is indíthatnak atomháborút
2002. július 16. Évente átlagosan harminc kisebb, néhány méteres aszteroida útját keresztezi a Föld. Egy esetleges becsapódás robbanásának ereje nem ritkán még egy atombombáét is túlszárnyalná.