Newton óta közismert, hogy a tömeggel rendelkező testek vonzóerőt gyakorolnak egymásra, másként gravitációs tér alakul ki körülöttük. Ez természetesen a Naprendszerben is igaz, a holdakra, a bolygókra és csillagunkra egyaránt. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy az ellentétes irányú vonzások gyengítik egymást, s léteznek olyan helyek a bolygóközi térben, ahol a gravitációs erő eredő értéke zérus.
Hasonló tulajdonság jellemzi a keringő testek librációs (vagy Lagrange-) pontjait is, amelyekből öt darab található egy pálya mentén. Ezek a pontok tehát képzetes űrbeli parkolóhelyek, ahová űreszközt juttatva az igen hosszú időn át képes helyben maradni - minimális üzemanyag-felhasználás mellett.
Martin Lo, a NASA Genesis-űrszondájának egyik mérnöke kijelölte a Naprendszer librációs pontjait és megszerkesztette hálózatukat. Ehhez kapcsolódóan kijelölte azokat a különféle pályákat is, amelyeken el lehet jutni valamely librációs pontból egy másikba. Az eredmény egy különös rajzolatú gravitációs "csővezeték-rendszer" lett, amely leginkább egy bolygóközi szélcsatorna-hálózatra emlékeztet.
A bolygóközi szupersztráda láthatatlan hálózata egy művészi ábrázoláson |
Mivel ezekben a "zéró-gravitációjú csövekben" a tömegvonzás nem lassítja az űreszközöket, azok úgy haladhatnak bennük, mint egy interplanetáris autópályán, jelentősen csökkentve a meghajtáshoz szükséges üzemanyag mennyiségét. A 2001. augusztus 8-án útnak indult Genesis-űrszonda használta elsőként a bolygóközi szupersztrádát, ám a tervek szerint a jövőben a librációs pontokhoz induló űreszközök pályáját az erre a célra kifejlesztett LTool rendszer segítségével alakítják majd ki, mivel a módszer jelentős mértékben lerövidíti a bonyolult pályaszámításokat.
Lo szerint a Hold egyik librációs pontjába lehetne telepíteni az első űrszervizt, mert az ott minimális üzemanyag-felhasználással helyben tartható lenne s közel esne a sztráda Földet elhagyó szakaszához.
A szakemberek feltételezése szerint azonban nem kizárólag ember alkotta űreszközök használják ezt a bolygóközi sztrádát, hanem talán kisbolygók és üstökösök is.
Ajánlat:
A NASA Genesis-űrszondájának hivatalos oldala
Hol vannak a gravitációs hullámok?
Korábban az [origo]-ban:
Csapdába
ejti a Nap-részecskéket az amerikai Genesis
űrszonda
2001. augusztus 3. A Nap-Föld rendszer egyik
librációs pontjához induló Genesis a kisebb
és viszonylag olcsó űrszondák közé
tartozik, s úticélja megegyezik a SOHO
helyével.