Egy vizsgálat során összehasonlították Ázsia, Európa és Észak-Amerika ősmaradvány-tartalmú rétegsorait a kritikus intervallumban.
Arra keresték a választ, hogy mi történt Ázsiában, miközben az észak-amerikai és az európai faunákban jelentős változások észlelhetők. Az új adatok szerint Ázsiában lehetett a főemlősök, valamint a páros és a páratlan ujjú patások evolúciós centruma, és innen jutottak el a másik két kontinensre.
A ragadozó emlősök kihalt családjába tartozó Hyaenodontidák is Ázsiában jelentek meg először, és csak később vándoroltak át Észak-Amerikába. A faunavándorlást a paleocén/eocén határon bekövetkező felmelegedés indította el a Bering-szoros szárazföldi hídján keresztül.
Ezt az eseményt szénizotóp-feldúsulás jelzi a vizsgált rétegsorokban. A geokémikusok az izotópanomáliát az óceáni területekről származó jelentős metánkibocsátással magyarázzák, ami megváltoztatta a szénizotópok összetételét a Föld egész felszínén.
Mivel a metán üvegházhatású gáz, ez a metánkibocsátás vezethetett a paleocén végi globális felmelegedéshez. A klímaváltozás a becslések szerint körülbelül 100 000 évig tartott.