A nyelv eredete és a barlangrajzok

Bárhol jelent is meg, az emberi kommunikáció mindenütt ugyanazon metaforák, logikai szabályok és asszociációk mentén formálódott, és fő forrásai mindig az étel, a szex és a terület voltak - állítja egy olasz tudós, a 30 ezer éves barlangrajzok értelmezője.

Mi több, az ősi emlékei annyi képi hasonlóságot mutatnak, hogy pusztán ez alapján feltételezhetjük valamiféle "eredeti anyanyelv" létét, amelyből "minden beszélt nyelv kialakult" - írja Emmanuel Anati, a Barlangművészeti Világarchívum alapítója egy nemrégiben megjelent tanulmányában.

Az őstörténész szerint a fogalomalkotás, a nyelv és a művészet terén csak sokkalta később jelentkeztek különbségek; a differenciálódás hátterében a környezeti feltételek összetettsége állt.

"Az összehasonlító elemzés világosan feltárja, hogy a legősibb művészet az egész világon ugyanazt a formát ölti; azonos logikai struktúrákra és gondolattársításokra, ugyanarra a szimbolizmusra épít."

Anati, a barlangfestészet világszerte elismert szakértője - aki szinte egyedülálló módon büszkélkedhet azzal, hogy diplomát szerzett a Londoni Egyetemen, a Jeruzsálemi Héber Egyetemen, valamint a Sorbonne-on, illetve a Harvardon és Oxfordban - öt kontinens 160 országában vizsgálta a barlangrajzokat.

Kutatásai során az a meggyőződés alakult ki benne, hogy az ősi művészek munkái közös forrásból erednek.

Afrikai, Európa, Ázsia, Ausztrália és a két Amerika barlangrajzain ugyanazokat a színeket fedezhetjük fel - és mindenütt a piros dominál.

A kompozíciókon ugyanazokat a témák látszanak: elsősorban a nemiség, a táplálkozás és a terület motívumai. Sőt olyan ábrázolástípusok bukkannak fel rendszeresen, amelyeket Anati szerint egy egységes, "piktogramokból, ideogramokból és pszichogramokból álló jelrendszerként" értelmezhetők.

A rajzok "alanyai" emberi és állati alakok, fegyverek és szerszámok, térképszerű jelek, ideogramok és szimbólumok. Növények és tájak azonban szinte soha nem jelennek meg a képeken.

"Az emberi elme az egész világon hasonló jeleket hasonló értékekkel kapcsol össze. A téglalapok és négyzetek eurázsiai és amerikai régiókban általában 'területet' jelentenek. A hullámos vonalak vizet vagy folyadékot jelölnek legalább négy kontinensen, míg egy sugaras korong mindenütt a napot jelképezi" - fogalmaz Anati A művészet elemi struktúráicímű könyvében.

Az eredeti nyelvről kialakított elképzelése élénk vitát ébresztett tudományos körökben.

"Úgy vélem, a művészet a művészet elszórtan, mozaikszerű módon jelent meg különböző időszakokban és helyszíneken. Igaz ugyan, hogy a piros szín a legkorábbi alkotások közös jegye, de végül is a vér, a termékenység, a gyermeknemzés, végső soron az élet színéről van szó" - veti ellen Christopher Henshilwood, számos lenyűgöző dél-afrikai őstörténeti lelet feltárója.

Robert Bednarik, a Barlangművészeti Szervezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke szerint lehet ugyan igazság Anati szavaiban, mégis valószínűbb, hogy puszta egybeeséséről van szó. "Az összetett beszéd minden valószínűség szerint legalább egymillió éves, azaz régebbi, mint a legkorábbi ismert paleo-művészet."

"Azt hiszem, Anati fontos dologra tapintott rá, de az időpontokat illetően mégis jelentős tévedésben van. Magam is elismerem, hogy sok a közös elem az ősi műalkotásokban, olyannyira, hogy még a kulturális egyneműség kifejezés sem tartom megengedhetetlennek. A paleo-art ugyanakkor sokkal inkább lehetett a fejlett megismerés következménye, mint kiindulópontja."