Negyvenöt éve kezdődött az űrkorszak

Negyvenöt éve, 1957. október 4-én bocsátották fel a Szovjetunióban a világ első mesterséges holdját, s ezzel kezdetét vette az űrkorszak: az emberiség először küldött repülő testet az atmoszférán kívülre. 

Putyin elnök asztronauták előtt mond beszédet

A két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok a második világháború után kezdett komolyan az űrtechnika kimunkálásához. Az amerikai programot a német Wernher von Braun, a szovjetet Szergej Koroljov vezette, s mindkét fél szép számmal alkalmazott olyan, a háború után "megszerzett" tudósokat, akik részt vettek a fasiszta Németország rakétaprogramjában.

A kutatások mindkét oldalon teljes titokban folytak, a cél a katonai lobbi nyomása miatt az atombombák célba juttatására alkalmas interkontinentális rakéták kifejlesztése volt.

A szovjet programot vezető Koroljov akadémikusnak sikerült Nyikita Hruscsov szovjet pártvezetőtől engedélyt kapnia arra, hogy az R-7 jelzésű rakéták egyikét ember alkotta szerkezet fellövésére próbálhassák ki.

Hasonló tervekkel az amerikaiak is foglalkoztak, Eisenhower elnök bejelentése szerint az Egyesült Államok a Nemzetközi Geofizikai Év keretében 1957. július 1. és 1958. december 31. között kívánt tudományos célú mesterséges holdat Föld körüli pályára állítani.

Az elsőség a szovjeteké lett: 1957. október 4-én 22 óra 28 perckor a Bajkonurból fellőtt, kétfokozatú R-7 8K71 hordozórakéta pályára állította a Szputnyik 1-et.

Az Útitárs, a világ első mesterséges holdja polírozott alumínium ötvözetből készült, 58 centiméter átmérőjű gömb volt, amely 83,6 kilogrammot nyomott. Négy darab csuklósan kinyíló antennája 280 centiméter hosszú volt, repülési pályája a földfelszín fölött 228 és 947 kilométer között húzódott, a Földet 96,1 percenként kerülte meg.

Rádióadói két frekvencián 1 watt teljesítménnyel adtak, a jellegzetes "bip-bip" hangot amatőr rádiósok is foghatták.

A műhold csak akkumulátorral volt ellátva, így bár 92 nap keringés után égett el a légkörben, adatokat 21 napig sugárzott.

A Szputnyik-1 optikai megfigyelése tette lehetővé az első geofizikai méréseket a földi felsőlégkör sűrűségére vonatkozóan. Az igazsághoz tartozik, hogy a külső nyomást és a hőmérsékletet mérő műhold érdemi új ismeretekre nem derített fényt, pusztán az addigi feltételezéseket erősítette meg. Fellövése inkább demonstratív célokat szolgált, a szovjet szocialista tudomány fölényét volt hivatva demonstrálni a kapitalista rendszer fölött.

Az amerikaiakat meglepetésszerűen érte és sokkolta a Szputnyik-1 fellövésének híre. Az ő műholdjuk, amelynek fellövését csak a következő év tavaszára tervezték, jóval kisebb volt, mint a szovjet.

Bajkonurból leszerelt katonák, háttérben a Vosztok mása

A hidrogénbomba atyja, Teller Ede szerint "nagyobb és fontosabb csatát vesztettünk el, mint Pearl Harbornál". Szavai csak ma tűnnek túlzásnak: a Szputnyik fellövésével Amerika nem csak presztízsveszteséget szenvedett el, de biztonsági pozíciói is megrendültek. A szovjet atomfegyverek immár közvetlenül elérhették az Egyesült Államok nagyvárosait, amelyek ráadásul meglepetésszerű támadásnak is ki voltak téve, mert akkoriban nem lehetett előre jelezni egy rakéta indítását.

Az első Szputnyik felbocsátását gyors egymásutánban még kettő követte: a 162 napig keringő Szputnyik-2, az első űrbiológiai mesterséges hold hermetikus kabinjában indult a világűrbe az első élőlény, Lajka kutya. Az állat hét napig szorongott a kis helyen, végül utolsó adag tápjával idegmérget kapott.

A Szputnyik-3 már "igazi" nehéz, komplex műszerekkel felszerelt mesterséges hold volt, az 1327 kilogramm súlyú, napelemekkel is ellátott szerkezet 692 napig keringett a Föld körül.

A szputnyik-sokk döntően befolyásolta a legújabb kori történelmet. Amerika minden erejét az űrtevékenység addig alábecsült területeire összpontosította, a Szovjetunió pedig igyekezett megőrizni előnyét.

1958. október 1-jén jött létre az amerikai Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatal, a NASA, 8 ezer alkalmazottal és 100 millió dolláros költségvetéssel. Az első amerikai műhold, az Explorer-1 felbocsátására 1958. február 1-jén került sor, a kis gömb átmérője 15 cm, tömege alig 14 kilogramm volt.

A versenyfutás következő szakaszát ismét a Szovjetunió nyerte, az első ember, Jurij Gagarin 1961-ben a Vosztok-1 fedélzetén indult a világűrbe, a Holdra viszont már amerikai űrhajós lépett elsőként 1969-ben.

A versengést mára együttműködés váltotta fel, a nemzetközi űrállomást már közös erővel építik a mai űrhatalmak, köztük a Szovjetunió örökébe lépett Oroszország.

A Szputnyik-1 eredetileg több példányban készült el, de ezekre már nem volt szükség: a "felesleg" múzeumba került, illetve árveréseken értékesítették.