Emberős vagy gorilla: viták a szenzációs lelet körül

Lehetséges, hogy az emberfélék hónapokon át ünnepelt tagja nem más, mint egy nőstény gorilla.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, 2002 júliusában szenzációsnak minősített emberős-maradványt tártak a nagyközönség elé: egy olyan, viszonylag jó megtartású koponyát, amely a felfedezők szerint az emberfélék családjának (hominidák) eddig ismert legősibb képviselőjéhez tartozik. Sokak szerint az egyik legfontosabb paleoantropológiai leletéről van szó, amelynek kora 6-7 millió év közé esik.

10 millió évvel ezelőtt számos majomfaj létezett, de a hominidák eddig ismert legkorábbi, jó állapotban megmaradt, a csimpánzoktól és más majomfajoktól jól elkülöníthető képviselői csupán 5 millió évvel későbbi üledékekből kerültek elő. A köztes 5 millió éves időszakban kellett megtörténnie a két fejlődési vonal szétválásának, ám az ezzel kapcsolatos teljes emberi leletanyag meglehetősen bizonytalan. Ezért is tartják a "Toumai" névre keresztelt leletet kiemelkedő fontosságúnak (a faj Sahelanthropus tchadensis néven került leírásra).

Lehetséges azonban, hogy az emberfélék e feltételezett legősibb, hónapokon át ünnepelt tagja nem más, mint egy nőstény gorilla. Milford Wolpoff és kollégái (University of Michigan, Ann Arbor, USA) heves támadást intéztek az "új családtag" ellen.

Véleményük szerint nem hominidával, csupán egy ősi gorillával állunk szemben, amely ráadásul evolúciós zsákutcát jelentett, azaz nem élnek leszármazottai a majmok körében sem. Támadásuk a lelet nyakszirti területére összpontosul, ahol egykor a nyakizmok tapadtak: véleményük szerint a koponya itt látható jellemzői egy négylábú állatra utalnak.

Toumai felfedezői, Michel Brunet és kollégái (Poitiers Egyetem, Franciaország) erre azzal válaszolnak, hogy a nyakszirti régió csontjai most nem az eredeti helyzetükben láthatók, mivel hányattatásuk során kissé elhajoltak. Véleményük szerint a koponya egy két lábon járó egyedé lehetett.

A két kutatócsoport a fogakat is másképp értelmezi: Brunettel ellentétben Wolpoff nem látja bennük a homonida-bélyegeket, inkább egy nőstény-majoménak véli őket.

A vita talán akkor dőlhet el, ha elkészül az egykori élőlény fejének rekonstrukciója.

Korai hominidák

Korábban úgy tartották, hogy az emberszabású majmok és az emberfélék szétválása 15 millió éve történt, a legújabb vizsgálatok alapján azonban más felfogás alakult ki. E szerint a gibbonok 10 millió éve, az orangutánok valamivel később, míg a gorillák és a csimpánzok csak 5-7 millió éve szakadtak le a közös fejlődési vonalról. Az emberfélék (hominidák) családja minden olyan fajt magában foglal, amely az ember és a csimpánzok közös fejlődési vonalának szétválása után élt.

A legelső emberfélék tehát jóval fiatalabbak, mint azt régebben gondolták. Eddig ismert legidősebb képviselőjük, az Ardipithecus ramidus Kelet-Afrikában (a mai Etiópiában) lépett színre, mintegy 4,4-4,5 millió évvel ezelőtt. Őket követte egy jóval fejlettebb faj, az Australopithecus afarensis, amelynek fosszíliáit 2,9 és 3,9 millió év közé datálhatjuk. A mai csimpánzokhoz fogható agytérfogatú (400-500 köbcentiméter), alacsony termetű (kb. 120 cm magas), az eszközt és a beszédet még nem ismerő élőlények lehettek. E faj legépebben megmaradt, legteljesebb maradványa "Lucy" néven vált ismertté a nagyközönség számára. Feltehető, hogy ennél a formánál kettéágazott az emberfélék fejlődése: egyik ágon más Australopithecus fajok alakultak ki, amelyek evolúciós zsákutcát jelentettek. A másik ág vezetett a modern ember kialakulása felé.