Kannibálok és egy boszorkány a brit elitiskola alatt

Megrágott emberi csontokat fedeztek fel az angliai Eton College területén.

Miközben a brit uralkodóház csemetéi évszázados hagyományok szerint biflázták az arisztokraták életének fehér kesztyűs szabályait, nem is sejtették, hogy lábaik alatt a föld őseik barbár kultuszának nyomait őrzi.

Diákok a VI. Henrik által alpított intézményben

Az 1440-ben alapított etoni középiskola tulajdonában álló helyszínen az ásatások során a felszín alól öt emberi lábszárcsont került elő. A Kr. e. 2000-1000-ből származó csontok újabb bizonyítékai lehetnek annak az egyre erősödő feltevésnek, miszerint a korai kelták a kannibalizmusnak hódoltak.

2001-ben ugyanebből a korból hasonló állapotú csontokat tártak föl egy Alveston környéki barlangból.

A most megtalált öt csont végein "törés és rágás nyomai" látszanak, számol be a Current Archeology legutóbbi számában.

"A mikroszkópos vizsgálat során a csontokon vágások nyomait figyeltük meg, ami arra utal, hogy a lábszárakról gondosan levagdosták a húst" - nyilatkozta Tim Allen, az Oxford Archeology munkatársaként a helyszínen dolgozó szakember.

Mark Horston szerint, aki a korábbi alvestoni lelet feltárója, a kannibalizmus része volt a korai kelta vallás rítusainak.

Az Etonban feltárt csontok alátámasztják azt a feltételezést, hogy a vallási rituálékra a Temze Berkshire-ben található három szigetén került sor. A bronz- és a vaskorban hidak vezettek a szárazföldről a szigetekre, s az építmények fontos részét képezték a vallási szertartásoknak.

"A hidaknak nem csupán praktikus, hanem rituális funkciójuk is volt. Úgy tűnik ugyanis, hogy a hídon ajánlották föl az áldozatokat, a hidakat tehát egyfajta áldozati oltárként használták" - magyarázza Allen.

A hidakhoz közel a kutatók földbe vert cölöpöket és edényeket találtak, s az emberi csontokon kívül állati koponyák is előkerültek a folyó által körülölelt homokpadból.

A kutatók számára korántsem elképzelhetetlen, hogy a kelták kannibálok lettek volna, ám felhívják a figyelmet rá, a megrágott csontokat még nem lehet egyértelmű bizonyítéknak tekinteni. "Először is ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy az áldozatokat kutyák vagy egyéb ragadozók tépték volna szét" - hívja fel a figyelmet Tim White professzor (University of California, Berkley), a Prehistoric Cannibalism című könyv írója.

A helyszínen a fölfalt áldozatok csontjai mellett egy magányos, 6-7. századi sír is felszínre került - egy boszorkány vagy javasasszony sírja, amelyből többek közt egy ametisztmedál is előkerült. "A sír távol a településtől, egyedül áll a szigeten, ami egybevág azzal a feltevéssel, hogy egy a közösségtől távol, magányosan élő javasasszony maradványaira leltünk."