Ne féljünk a kutyától

 A kutyáktól való félelem nem születik az emberrel, de olyan, mint az önmagát beteljesítő jóslat, mert a félelem ingerlően hat az ebekre - erre hívta fel a figyelmet Edith Kirchberger osztrák kutyaszakértő, s azt tanácsolta, mindenki igyekezzen "leszokni" a félelemről.

A a négylábúaktól való rettegés nem velünk születik, hanem tanult magatartás-forma, tehát mint annyi ilyet, ezt is le lehet győzni, ehhez azonban nem elég azt mondogatni valakinek, aki retteg, ha meglár egy négylábút, hogy "Ne félj, nem harap".

Jó ha tudjuk, a négylábúak azonnal érzékelik, hogy a közeledő ember magabiztos-e vagy bizonytalan, van-e természetes tekintélye, vagy csupán a határozottság álarca mögé bújik.

Aki le akarja küzdeni rettegését, az szakember segítségével teheti meg. Ennek ellenére külső segítség nélkül is sokat használ néhány jó tanács követése azoknak, akik félnek az ebektől. Ha kutyához közeledik valaki, jóelőre jelezze, tegye az állat számára észlelhetővé megjelenését. Hasznos továbbá az is, ha lassabban megy, és így lehetővé teszi az állat gazdája számára, hogy idejében pórázra vegye ebét.

A félősök ne nézzenek a kutya szemébe, mutassanak közömbösséget, vegyenek fel laza, oldott testtartást, vagyis ne próbálják tekintetükkel, testtartásukkal megfélemlíteni a kutyát, de ne is mutassák félelmüket. Feltétlenül mellőzzék a pánik-reakciókat, vagyis ne kiabáljanak és véletlenül se szaladjanak el.

Végezetül még egy jó tanács: lélegezzenek mélyeket, mert ez nyugtatólag hat az idegekre és csökkenti az adrenalin-termelést. Az adrenalin magas szintje ugyanis azt jelzi a kutyának, hogy a vele szemben álló ember fél tőle - mutat rá a szakértő.