Rekordméretű jégolvadás az északi sarkvidéken

A grönlandi jégtakaró olvadása 2002 nyarán minden eddigi rekordot megdöntött, az északi sarkvidék tengeri jege pedig elérte legkisebb kiterjedését az eddigi műholdas megfigyelések során.

Egymillió négyzetkilométeres zsugorodás

A University of Colorado (Boulder) szervezésében folytatott kutatás beszámolója szerint a felgyorsult olvadás az északi félgömb légkörzési mintázatainak változásaival állhat kapcsolatban. Tény, hogy 2002 nyarán szokatlanul alacsony nyomás és magas hőmérséklet jellemezte a sarkvidéki tengerek feletti levegőt, ami - az igen viharos időjárással együtt - a kiterjedt olvadás és a jégtáblák széttöredezésének közvetlen oka lehetett.

Az bizonyos, hogy néhány évtizedre visszatekintő műholdas adatbázisban 2002 nyarán volt a legkisebb az úszó tengeri jég kiterjedése. A felvételek szokatlanul erős visszahúzódást mutattak a Beaufort-, Csukcs-, Kelet-szibériai- és Laptyev-tenger jégborításában. A szeptemberre jellemző kb. 6,1 millió négyzetkilométeres jégterület 2002 szeptemberére kb. 5,1 millió négyzetkilométerre zsugorodott.

A zöld sziget egyre zöldebb

Grönland állandóan fagyott talaja (permafrost) és gleccserei olvadnak, az élővilág egyre nagyobb területeket hódít meg a sark felé, az édesvíz egyre nagyobb és nagyobb tömegben jelenik meg; mindez "félreérthetetlenül jelzi a változást" - hívta fel a figyelmet Larry Hinzman (University of Alaska, Fairbanks) az Amerikai Geofizikai Társaság (American Geophysical Union) találkozóján.

A zöld sziget jégtakarójáról készült műholdas felvételek idén 680 ezer négyzetkilométeren jeleztek nyári olvadást - kétszer akkora területen, mint 1992-ben. Ez az érték 9%-kal nagyobb az utóbbi 24 év rekord olvadásánál.

Egy ekkora méretű évszakos olvadás további tartós jégveszteséget okoz, miközben ugyanis a víz nagy tömegben zúdul le a gleccseren, beszivárog az alsóbb jégrétegek és a talaj közé. Az eredmény: a gleccser megcsúszik és gyorsabban halad a tenger felé.

A fokozott olvadást dr. Konrad Steffen kutató annak a különösen alacsony nyomású ciklonnak tulajdonítja, ami elmondása szerint ez évben "korábban érkezett és tovább maradt" a sziget fölött, az évszakhoz képest rendkívüli meleget okozva.

Az alacsony nyomású légköri jelenség mellett a sarkköri jég visszavonulásának az enyhébb tengeráramlatok, valamint a légszennyezés okozta ózonréteg-elvékonyodás is oka lehet, véli Mark Serreze (University of Colorado). A kutató becslései szerint 1978 óta az északi-sarki jég mintegy 20%-át elveszett.

"A sarki jégnek jelentős szerepe van a Föld energiaegyensúlyának fenntartásában" - állítja a szakértő. A tengeri jég ugyanis a napsugárzás 80-90%-át visszaveri, a tengervíz esetében az a százalék viszont lényegesen alacsonyabb (10-20%). Az egyre alacsonyabb szintű visszaverés hatására a jég tovább olvad, a folyamat tehát önmagát gerjeszti.

Az arktikus oszcillátor

A jelenlegi jégborítás (2002. november) NSIDC

Az északi sarkvidék hőmérséklete és jégborítása évtizedes időskálán komoly ingadozásokat mutat: az 1920-as és 30-as években csökkent, majd egy lehűlési időszak következett, amelynek során egészen az 1970-es évekig növekedett a jég mennyisége. Ekkor indult meg a mai napig tartó csökkenő tendencia.

Az utóbbi években egyre intenzívebben vizsgálják a légkör-óceán kölcsönhatások tágabb területén belül az ún. oszcillátor mechanizmusoknak nevezett nagyléptékű atmoszférikus változásokat. Felmerült például egy ún. "észak-atlanti oszcillátorra" és egy ún. "arktikus oszcillátorra" vonatkozó hipotézis is. Az északi sarkvidék területén az utóbbi állhat kapcsolatban a fent említett évtizedes változásokkal, de a pontos összefüggés egyelőre nem ismert. Nyitott kérdés, hogy a sarkvidéki jég jelenlegi drámai vékonyodása egyedül ennek a természetes oszcillációnak tudható be, vagy már az ember hatása is érződik benne.