Ugyanez jellemzi a kontinens legnagyobb részét. A nagy időjárási kontraszt megértéséhez ugorjunk vissza a hónap első napjaira.
A kontinens északkeleti részén ekkor átmenetileg egy ciklon alakult ki. A ciklon keleti oldalán nagy sebességgel sarkvidéki eredetű levegő indult meg az alacsonyabb szélességek felé. A légörvény keletebbre mozdult, helyébe egy igen stabil anticiklon épült fel. Mivel az anticiklon középpontja tartósan a finn térség felett vesztegelt, a Kelet-európai-síkságon napokig erős északkeleti áramlás szállította a hideget.
Harmadikára a hideg levegő már elérte Lengyelországot és Ukrajnát. A légköri nyomási rendszerek egészen hatodikáig úgy alakultak, hogy a mediterrán eredetű meleg és nedves, illetve a hideg, száraz levegő frontzónája felettünk tartózkodott, s nem tudott beszivárogni a hideg. Ennek következtében jelentős mennyiségű eső áztatta hazánkat.
Szombaton megtörtént az áttörés. Az addig Magyarország időjárását meghatározó mediterrán ciklon lassan gyengült, hazánk felett északkeleti áramlás alakult ki. A napokig Ukrajnában és Lengyelországban veszteglő hideg légtömeg megindult felénk. Napról-napra csökkent mind a minimum-, mind a maximum-hőmérséklet. A 11-re virradó reggelen a Duna-Tisza-közén -17 Celsius-fokos hideget is mértek.
Ha lett volna néhány centis hótakaró, biztosan -20 fok alá csökkent volna a hőmérséklet. A hideg levegő nem állt meg Közép-Európában. Az 50. szélességi kör mentén eljutott a kontinens nyugati partvidékére. 10-én a Benelux-államokban is egész nap fagypont alatt maradt a hőmérséklet. Természetesen a német és lengyel síkvidéken keményebb fagyok is előfordultak, hajnalonként a -20 fok sem volt ritka.
És meddig marad a zord idő? Nyugat-Európában már 11-én elkezdődött az enyhülés, mely a következő napokban is folytatódik. A kontinens keleti és középső területein azonban számottevő változás még nem lesz. Az orosz síkságon pedig tél tábornok verhetetlen...