A Vida-tó vizének hőmérséklete mínusz 10 Celsius-fokos, sótartalma vetekszik a Holt-tengerével, s 19 méternyi jégborítás takarja. Ez lehet Földünk egy legszélsőségesebb élőhelye, mégis van körülötte - s feltehetően benne is - élet. Ez jó hír a marsi életet kereső kutatóknak - a vörös bolygón ugyanis jelenleg ehhez lehetnek hasonlók a "paradicsomi" állapotok. "A Vida-tó a feltételezett marsi maradványtavak földi megfelelője lehet" - mondja Peter Doran (University of Illinois, Chicago), a kutatások egyik vezetője, hozzátéve: a tó vizsgálata segíthet a Jupiter Europa nevű holdján feltételezett sós, jég alatti óceán természetének megértésében is.
Korábban azt gondolták, hogy a kb. 5 km hosszú Vida-tó az egyike az Antarktisz azon "jéglencse-tavainak", amelyek az egész év során a fenékig be vannak fagyva. Doran és kollégái azonban a jégminta-elemzések, a hosszú távú hőmérsékleti mérések és a radarvizsgálatok alapján felfedezték, hogy a jég alatt egy kb. 5 méter vastagságú, folyékony vízréteg rejtőzik.
Rovatunkban már többször beszámoltunk a legnagyobb ismert jég alatti antarktiszi tóval, a Vosztokkal kapcsolatos kutatásokról. A Vida- és a Vosztok-tó közötti egyik legnagyobb különbség azonban a sótartalom: a kb. 4 km vastag jégpáncéllal fedett Vosztok-tó ugyanis édesvizű tó, míg az újonnan felfedezett Vida vize mintegy hétszer sósabb az átlagos tengervíznél - éppen ezért korábban nem látott élőhelytípust jelent, s eddig ismeretlen életközösség népesítheti be. Extrém sós tavakban (pl. Holt-tenger, Nagy-sóstó) ugyan élnek sótűrő baktériumok, ám ezek nem ennyire hideg vizűek. A Vida-tó élőlényeinek tehát egyszerre kell a só- és a hidegtűrés képességével rendelkezniük.
Ami ugyanis közös a két tóban, az a közvetlen környezetében jelenlévő élet. Mindkét tó felett csaknem teljesen átfúrták a jégpáncélt, s a vízfelszín közvetlen közeléből életképes mikroorganizmusok (egysejtű moszatok, baktériumok, illetve baktériumspórák) kerültek elő. A vízbe még egyik esetben sem fúrtak bele, hogy elkerüljék a feltételezett életközösség elszennyezését (a Vida-tó esetében 16 méteres mélységig fúrtak el, azaz 3 méterrel álltak meg a radar által jelzett folyékony közeg felett). Jelenleg fejlesztik azokat az eljárásokat, amelyekkel a vízből történő mintavétel megnyugtatóan megoldható, s amelyek kulcsfontosságúak lesznek más égitesteken is - ha van élet a Marson vagy az Europán, akkor az ottani élőlényekre vagyunk kíváncsiak (nem földi szennyeződésre), s kötelességünk védeni az ottani lehetséges ökoszisztémákat.
A Vida-tó feletti jégből vett mintákban jó néhány, baktériumokat tartalmazó üledékrétegről számoltak be, amelyek némelyike kb. 2800 éves. Az ebben lévő baktériumok tehát Róma alapítása óta vannak hibernálva és elzárva külvilágtól - mégis, kiolvasztásuk után szaporodni kezdtek.
A Vida-tó a Föld egyik legszárazabb, leghidegebb vidékén, a McMurdo-szárazvölgyek (Dry Valleys) területén fekszik, ahol az éves hómennyiség kevesebb mint 10 cm, a hőmérséklet pedig -40 Celsius-fokig süllyedhet.
(Publikáció: Doran, P. T., Fritsen, C. H, McKay, C. P., Priscu, J. C. & Adams, E. E. Formation and character of an ancient 19-m ice cover and underlying trapped brine in an 'ice-sealed' east Antarctica lake. Proceedings of the National Academy of Sciences USA, published online, doi:10.1073/pnas.222680999, 2002).