Eltemették Marx György fizikust

Marx György Kossuth-díjas fizikustól, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjától december 18-án, szerdán vettek végső búcsút Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A református egyház szertartása szerint megtartott temetésen a hozzátartozók, barátok, tisztelők mellett megjelent a hazai szellemi élet számos jeles képviselője, ott voltak Marx György tudóstársai és tanítványai.

A ravatalnál Bogáti Szabó István püspök a kitűnő képességekkel megáldott tudósról szólt, akinek különleges tehetsége korán megmutatkozott, és akit az tett igazán boldoggá, ha tanítványai is elérkeztek a felismerés, megismerés öröméhez.

A Magyar Tudományos Akadémia nevében Vizi E. Szilveszter elnök vett végső búcsút a magyar tudományosság kiemelkedő egyéniségétől, nemzetközi hírű tudóstól, akinek okfejtései, kérdő mondatai már a válaszokat is magukban rejtették, s aki súlyos betegségével dacolva, élete végéig dolgozott. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem képviseletében Kiss Ádám professzor mondott beszédet az egyetem emeritus professzora ravatalánál, aki 1970-től 22 éven át vezette az Atomfizikai Tanszéket. Az MTA Fizikai Osztálya képviseletében Horváth Zalán osztályelnök-helyettes hajtott fejet, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat részéről Csikai Gyula emlékezett Marx Györgyre, a társulat tiszteletbeli elnökére.

Marx György 1927. május 25-én született Budapesten. Tudományos munkássága során a részecskék és az atommag fizikájával, asztrofizikával és más, az elméleti fizika körébe tartozó kérdésekkel foglalkozott. Ő dolgozta ki a Föld és a Nap neutrino-sugárzásának elméletét. 1982-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, soraiba választotta több nemzetközi tudós testület, így a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia és a londoni Institute of Physics is.

Személyében 2001-ben először nyerte el külföldi tudós a Brit Fizikai Társaság (Institute of Physics) Bragg-érmét és díját. Marx György a fizika tanítása terén kifejtett életműve elismeréseként részesült a kitüntetésben.

A magyarországi tudományos alapművek közé sorolják az 1957-ben kiadott Kvantummechanika és az 1996-ban írt Atommag-közelben című könyveit. A Beszélgetés marslakókkal című munkája 1992-ben, A marslakók érkezése című műve pedig 2000-ben jelent meg. Munkásságát - számos egyéb kitüntetés mellett - Kossuth-díjjal, Akadémiai-díjjal, Szent-Györgyi Albert-díjjal, Apáczai Csere János-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel ismerték el.