A legkorábbi szexuális dimorfizmus

A perm időszak végén élt emlősszerű hüllők nagy méretű, agyarszerű fogaiban találták meg a szexuális dimorfizmus eddig ismert legkorábbi bizonyítékait.

Robert Reisz, a Torontói Egyetem paleontológusa meggyőző bizonyítékokat talált arra, hogy a szexuális dimorfizmus (amikor ugyanannak a fajnak a hím és nőstény példányai eltérő külső morfológiai jellemzőkkel rendelkeznek) már jóval a dinoszauruszok kialakulása előtt jelen volt a bolygónkon.

Munkatársaival a 252-260 millió évvel ezelőtt élt Diictodon maradványait tanulmányozta. A hordó-alakú növényevő állat hímjeinek két nagy, agyarszerű fog nőtt a felső állkapcsában, amelyeket fegyverként használtak a rituális, vagy éppen nagyon is valódi harcokban. A kutatók csaknem 100 csontvázat vizsgáltak meg, melyeket Dél-Afrikában fedeztek fel az elmúlt két évtizedben.

A Diictodon a késő-perm során jelent meg, legalább 30 millió évvel a dinoszauruszok első képviselői előtt. Ez a nemzetség az emlősszerű hüllők csoportjába tartozott, melyekből később kialakultak az emlősök. A pikkelyekkel borított Diictodon körülbelül 1 méter hosszú volt, csőrös koponyával és rövid farokkal rendelkezett. Az agyarakat bizonyosan nem az étkezés közben használták, mivel a nőstényeknél hiányoznak.

Szintén nem valószínű, hogy ástak volna vele, mivel a végei nem mutatták a kopásnak semmilyen nyomát. A különböző korú egyedek tanulmányozása arra utalt, hogy az agyarak hosszabbá, szélesebbé és vastagabbá váltak az állatok növekedése során, és jóval az állkapocs vonala alá nyúltak. Azoknál a példányoknál, amelyek elveszítették az agyaraikat (valószínűleg harc közben), nincs jele annak, hogy újra kinőtt volna. A rengeteg jó megtartású maradvány nagyszerű lehetőséget teremt arra, hogy részletesen megvizsgálják a Diictodon életmódját, táplálkozási szokásait és egyéb paleobiológiai jellemzőit.

Dulai Alfréd