Földimalac nagybátyáink

A genetikusok legújabb elképzelése szerint a méhlepényesek egykori őse a földimalaccal mutatja a legnagyobb genetikai hasonlóságot.

Valamennyi méhlepényes emlős közös őse (minden bizonnyal egy cickányszerű élőlény) több százmillió évvel ezelőtt rohangált Földünkön. Ez az állat valószínűleg semmiben nem hasonlított a ma élő földimalacokra - kivéve a kromoszómáit. A hangyákkal és termeszekkel táplálkozó földimalacok eléggé furcsa genetikai tulajdonságokkal rendelkeznek, mivel nagyon sok hasonlóságot mutatnak például a ma élő elefántokkal is. A biológusok úgy vélik, hogy mindketten tagjai annak a csoportnak, amelyből egykor a méhlepényesek kifejlődtek.

Az Afrotheria néven ismert emlősrend Afrikában jelent meg abban az időben, amikor a Föld tektonikus lemezeinek mozgása következtében a kontinens izolálódott a többi szárazföldtől. A genetikai jellemzők alapján hat ma élő állatfaj tartozik ehhez a csoporthoz: a földimalac, az elefánt, a szirti borz, a lamantin, az elefántcickány és az aranyvakond.

A biológusok most kiegészítik ezt a csoportot, mivel eredményeik szerint a méhlepényesek közös őse is ide tartozhatott. Ráadásul éppen a földimalac mutatja a legnagyobb genetikai egyezést a feltételezett ősünkkel. Az élő fajok genetikai jellemzőit áttekintve ez az állat számos ősi genetikai jelleget őrzött meg egykori "hozományából". A tanulmány során azt vizsgálták, hogy a rokon állatok kromoszómái mennyire változtak meg az evolúció során. A kutatók egy kártyapakli megkeveréséhez hasonlították a folyamatot. Valamilyen (egyelőre ismeretlen) okból a földimalac kromoszómáit alig keverte meg az evolúció.

Dulai Alfréd