Kákosy László 1932. augusztus 15-én született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemet (ELTE) 1951-56 között végezte el, ezt követően a Szépművészeti Múzeum és az ELTE aspiránsa volt. 1960-tól tanított az ELTE-n, majd 1972-ben az egyiptológia tanszék vezetőjévé nevezték ki. 1964-ben a Magyar Tudományos Akadémia núbiai expedíciójának tagja volt, 1983-ban pedig az UNESCO megbízásából részt vett egy új kairói múzeum tervezésében.
Kákosy László a 80-as években kezdte kutatni Dzsehutimesz, II. Ramszesz fáraó gazdasági vezetőjének sírját Théba nyugati partján, az úgynevezett Nemesek temetőjében. A feltárások során nemcsak a gazdasági vezető, hanem feleségének gránit szarkofágját is megtalálták. Az ásatás 1997-ben zárult le, s a tudományos kutatás megkoronázásaként feltárhatták a sír piramisát is.
Kákosy László nevéhez fűződik a núbiai Abu-Szimbelben, a templom egyik szobrán lévő "L. Gyertyánffy" felirat, illetve mellette az 1840-es évszám felfedezése; e név számos más egyiptomi műemléken is előfordul.
Kákosy László 1987-től volt az MTA Ókortudományi, valamint az Orientalisztikai Bizottság tagja, az Ókortudományi Társaság alelnöke, 1997-től pedig elnöke. 1990-95 között a Magyar Vallástudományi Társaság elnökeként tevékenykedett, s haláláig tagja volt az Antik Tanulmányok című tudományos folyóirat szerkesztő bizottságának. A Heidelbergi Akadémia 1995-ben, az MTA pedig 1998-ban választotta levelező tagjává. A számos kitüntetéssel - köztük Akadémiai-díjjal és Kuzsinszky Bálint Emlékéremmel - elismert tudóst 1992-ben Széchenyi-díjjal jutalmazták.