E nagyenergiájú folyamatok során töltéssel nem rendelkező könnyű részecskék, ún. nagyenergiájú neutrínók jönnek létre, amelyeket igen nehéz detektálni, mivel igen ritkán lépnek kölcsönhatásba az anyag más összetevőivel.
Az antarktiszi South Pole obszervatórium egyik különleges műszeregyüttese, az Antarctic Muon and Neutrino Detector Array (Amanda) azonban képes arra, hogy e nagyenergiájú részecskéket egészen a forrásukig kövesse nyomon. Izgalmas hír ez a csillagászoknak, mivel egy új eszköz kerül a kezükbe a fekete lyukak, szupernóvák és egyéb égitestek tanulmányozásához. "Nagy áttörés ez a nagyenergiájú neutrínó-csillagászatban" - mondja Steven Barwick, a University of California (Irvine, USA) fizikusa. "Az Amanda képes elvégezni, amit várunk tőle."
Az 1997-ben üzembe helyezett Amanda szokatlan "teleszkóp", mivel nem az ég, hanem a Föld belseje felé néz, ráadásul másfél kilométerrel a jégfelszín alatt helyezkedik el. A hatalmas, 400 méter hosszú szerkezet 308 optikai szenzort tartalmaz. A szokatlan irányultság oka az, hogy a Föld gyakorlatilag szűrőként szolgál a műszer számára, hogy más sugárzások ne zavarják a neutrínók érzékelését - ez azt jelenti, hogy a déli pólus környékén való elhelyezkedés ellenére a műszer az északi égboltot vizsgálja.
Az Univerzum leghevesebb folyamatai során keletkező nagyenergiájú neutrínók úgy hatolnak át bolygónk testén, mint a fény az üvegen, s csak igen ritka esetben lehet egyet-egyet "elkapni", azaz detektálni.
Korábbi eredmények szerint a neutrínók forrásának irányát 3,5 fokos pontossággal lehetett meghatározni az Amanda segítségével. Bár ez a szögtávolság még mindig elég nagy, ahhoz már sok esetben elég lehet, hogy megtalálják valamilyen nagyenergiájú folyamat forrását, s új információkat szerezzenek róla. Egy nemzetközi kutatócsoport arról számol be az Astrophysical Journal 2003. februári 1-i számában, hogy a detektor új változata, az Amanda-II ennél is tízszer pontosabb információkat szolgáltathat.