Előzmények
Mint arról korábbi anyagainkban részletesen beszámoltunk, a Columbia január 16-i indítása során leszakadt egy darab a fő hajtóanyagtartály szigeteléséből, és az űrrepülőgép bal oldali szárnyának csapódott, majd szétporladt. A NASA részletes képeket is bemutatott az eseményről (lásd korábbi cikkünket).
Tény, hogy a Columbia megsemmisülése előtt körülbelül hét perccel fellépő problémák a bal szárny, illetve a bal futómű területén kezdődtek, s az adatok jelentős hőmérséklet-emelkedésre utaltak (a részleteket lásd egy másik anyagunkban).
A tragédia okait vizsgáló NASA-bizottság így természetesen fokozott figyelmet szentelt annak a lehetőségnek, hogy a startnál történt incidens okozta a gép megsemmisülését, mivel az ütközéstől esetleg megbomlott a hővédő burkolat.
A NASA új állásfoglalása
A NASA szakértői eddig is hangsúlyozták, hogy a start után azonnal megvizsgálták a lehetséges következményeket, és úgy értékelték a helyzetet, hogy az esemény nem veszélyezteti a küldetés biztonságát.
Néhány órával a katasztrófát követően Ron Dittemore (a képen), az űrrepülőgép-program igazgatója beismerte: lehetséges, hogy tévedtek, és a startkor fellépő szárnysérülés közrejátszhatott a tragédiában, esetleg az volt az okozója. "Elsőként ezen a nyomon kezdtük meg a vizsgálódást" - nyilatkozta február 1-én, a tragédia másnapján Sean O'Keefe, a NASA vezérigazgatója.
A február 5-én megtartott sajtótájékoztatóra Dittemore egy szigetelésdarabbal a kezében érkezett, és beszámolt a legújabb vizsgálati eredményekről.
Mondanivalójának lényege a következő volt: a szigetelésdarab ütközése nem lehetett a katasztrófa oka önmagában. "Kell itt még lenni valami másnak is" - hajtogatta az újságíróknak.
A NASA "hiányzó kapocs"-ként hivatkozik arra az egyelőre ismeretlen körülményre vagy eseményre, amelyben véleményes szerint a katasztrófa valódi gyökerét kell keresni. "A szigetelésdarab hibás nyomnak bizonyult" - mondta Dittemore.
Tények az eseménnyel kapcsolatban
Az új vizsgálatok alapján megállapítható, illetve megerősítést nyert, hogy
- az esemény a start 81. másodpercében történt;
- a levált szigetelésdarab becsült méretei: 50x40x16 centiméter;
- a levált szigetelésdarab becsült tömege: 1,2 kilogramm.
Ezekkel a paraméterekkel újra modellezték a becsapódás hatásait, a ténylegesnél kétszer nagyobb légáramlási sebességet tételezve fel a tartály fala és a szárny között. A valóságban ez az érték kb. 1200 km/óra, a modellben viszont kb. 2400 km/órával számoltak. A modellekben ráadásul túlértékelték a burkolat lehetséges sérüléseinek nagyságát.
Nagyon fontos körülmény, hogy a start előtt a nagy hajtóanyagtartály felületén sehol nem volt tapasztalható jégrétegek felépülése - azaz kizárható, hogy az egyébként igen könnyű szerkezetű szigetelésdarab kemény jégbe ágyazódva hasadt le.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a törmelékdarab által kiváltott esetleges szárnysérülés nem vezethetett a gép elvesztéséhez - vonta le a következtetést a NASA. Ettől függetlenül tovább vizsgálják ezt a vonalat is.
Mint arról korábbi anyagainkban beszámoltunk, a hővédő rendszer megsérülésének okaként a NASA számításba veszi az űrszeméttel történt ütközést. Egyes - meg nem erősített - beszámolók szerint pedig egy amatőr videofelvételen a gép bal szárnya környékén elektromos kisülés látható a problémák kezdetének időpontjában.