Eddig összesen hat példányt sikerült azonosítani: ötnek a maradványai ámbráscetek gyomrából kerültek elő, a hatodikat pedig egy nagy mélységekben használatos speciális hálóval fogták ki 2000-2200 méter mélyről.
"Noha 1925 óta ismerjük ezt az óriási tintahalfajt, a kutatók nem tanúsítottak különösebb érdeklődést iránta. Most már megállapíthatjuk, hogy testmérete jócskán meghaladja rokona, az óriás tintahal (Architeuthis dux) méreteit" - állítja dr. Steve O'Shea új-zélandi tengerbiológus.
Az elmúlt hetekben Új-Zélandtól 3600 kilométerre délre, a Ross-tengeren elejtett öt méter hosszú, 150 kilós nőstény példány köpenyének (a belső szerveket tartalmazó "törzs") hossza 2,5 méter, ami sokkal nagyobb, mint bármely eddig ismert óriás tintahalé. Ráadásul - O'Shea szerint - nem is teljesen kifejlett példányról van szó: "Teljes testméretének mindössze felét, legfeljebb kétharmadát érte el. A felnőtt állat köpenye akár 4 méter hosszú is lehet." A kifejlett óriás tintahal köpenye nem éri el a 2,25 métert.
Az új faj lenyűgöző méretű szájszervvel rendelkezik, és karjai végén borotvaéles, forgatható kampószerű kinövések vannak, melyek segítségével akár ámbráscetet is megtámadhat. Épp egy kétméteres patagóniai foghalat (Dissostichus eleginoides) fogyasztott, amikor a halászok hálójába akadt, de már csak élettelenül sikerült kiemelni.
A lelkes kutatók szeretnének "köznapi" elnevezést is adni az egyelőre csak rendszertani nevén, a Mesonychoteuthis hamiltoni néven ismert állatnak. Miután az 'óriás' jelző már foglalt, a különleges mélytengeri "szörnyet" gigantikus/kolosszális tintahalra szeretnék keresztelni, amely "egyszerre utal méretére és agresszivitására" - magyarázza Kat Bolstad, az Aucklandi Egyetem biológusa.
"Nem is annyira lenyűgöző méreteiből, mint inkább óriási szájából és kampós végű hatalmas karjaiból következtethetünk arra, hogy a tengerek rettegett ragadozójával van dolgunk."