A "Szőrös birka" névre keresztelt, szinte teljesen "meztelen" fajta egyedeit nem kell nyírni, ráadásul a "hagyományos" birkák bundájában bőségesen tenyésző élősködők sem háborgatják - mondják a kutatók.
Kreg Leymaster, a Nebraskai Mezőgazdasági Kutatóintézet genetikusa munkatársaival két birkafajta, a bundás, de parazitarezisztens Katahdin illetve a csupasz és izmos Dorper keresztezésén fáradozik.
Reményeik szerint az amerikai farmerek előnyben részesítik majd új hibridjüket a bevett ausztrál és új-zélandi fajtákkal szemben. "Kisebb költség, kevesebb munkaerő" - Leymaster e szavakkal foglalja össze az új hibrid fő előnyeit.
A szőrbirka hátát a háziasított birka finom, bodros gyapja helyett durva, egyenes szőrszálak borítják, melyeket az állat rendszeresen el is hullat. Emellett húsának íze kevésbé karakteres, mint a hagyományos fajtáké, ami további előnyt jelenthet az amerikai húspiacon: "Sokan nem kedvelik a birkahúst, mivel erőteljesebb, markánsabb az íze, mint a marha-, vagy a disznóhúsé" - állítja Leymaster. A hivatásos ízlelők szerint a "Szőrős birka" húsa semlegesebb ízű.
"A 'Szőrős birkák' nem igényelnek túl sok gondozást. Bírják a gyűrődést; olyanok, mintha kisméretű marhák lennének" - lelkesedik Dave Notter, a Virginia Műszaki Egyetemen dolgozó állatgenetikusa.
Ugyanakkor a tenyésztők jól tudják: nincs tökéletes fajta, és tökéletes hibrid sem létezik. A Dorper juh mindössze hét éve került az Egyesült Államokba; korábban Dél-Afrikában tenyésztették. Notter óvatosabban fogalmaz: "Eddig nem támadták élősködők, ezért nem is biztos, hogy valóban ellenállóvá vált velük szemben."
A paraziták komoly gondot jelentenek a hústermelőknek. A természetes ellenállóképességgel rendelkező fajtákon a termelők sok pénzt takaríthatnak meg: nem kell vegyszereket és gyógyszereket vásárolni a kártevők ellen, nem jelennek meg a gyógyszerekkel szemben ellenálló élősködők, s az organikus körülmények között termelt hús ráadásul jobban értékesíthető.