A kút körül, a domboldalon a forró vízből vakítóan fehér mészkőteraszok, csodálatos medencék váltak ki.
Az ilyen extrém élőhelyek mindig tartogatnak meglepetéseket. A hőforrás felkeltette az ELTE kutatóinak figyelmét is. Kovács Gábor mikrobiológus olyan baktériumokat talált a feltörő vízben és a kövek felszínéről vett mintákban, amelyeket hagyományos módon nem is lehetett tenyészteni, illetve meghatározni. Ezek a baktériumok ugyanis csak a forró körülmények között életképesek. Meghatározásukban a legkorszerűbb biológiai módszerrel, a DNS-ujjlenyomattal értek el sikert.
A DNS-teszt lényege, hogy először megsokszorozzák a sejtekben a genetikai-információt hordozó DNS egy-egy szakaszát, majd összehasonlítják más baktériumok DNS-ével. A minták hasonlósága alapján talán megfejthetők az extrém meleget kedvelő élőlények bizonytalan rokonsági kapcsolatai.
Ami már most biztosnak látszik, hogy ezek a törzsfejlődés során nagyon korán alakultak ki, és elsősorban olyan közegekben terjedtek el, amelyek az ősi Földre voltak jellemzőek. Tehát magas hőmérsékleten és reduktív, oxigénmentes környezetben élhetnek csupán.
A DNS-vizsgálatok után megoldható az itt élő parányok tenyésztése is, hiszen a már ismert rokonok tulajdonságai alapján meghatározhatók a hőmérséklet- és tápanyagigények.
Az ilyen baktériumok enzimei és belső sejtszerkezetük képes ezt a magas hőmérsékletet elviselni, sőt normális életműködéseik is így folynak. Az ilyen magas hőmérsékleten működő enzimek iránt nagy az érdeklődés szerte a világon.
A témával kapcsolatos összeállítást a Delta április 21-i (hétfői) adásában tekinthetik meg, 12:05-kor.