A 60-as évek végén a fokvárosi Groote Schuur kórházban hivatalosan csak kertészként és takarítóként foglalkoztathatták. "Senki sem beszélhetett arról, hogy igazából mit csináltam. Néger nem operálhatott fehér embert. Ez volt a törvény" - emlékezett a madridi El País hasábjain a 78 éves Hamilton Naki.
Nakira, aki csak az elemi iskolát végezte el, Robert Goetz doktor figyelt fel. Ő kérte a fiatal kertésztől, hogy segítsen tisztán tartani azokat a ketreceket, amelyekben a kísérleti állatokat tartották, és értékelte a gondosságot, amellyel ezt a hálátlan feladatot végezte. Naki nemsokára minden területen segített. Barnard professzorral együtt kísérletezte ki kutyákon a szívátültetést, és ez lehetővé tette a módszer alkalmazását embereken.
Naki munkája most válik széles körben ismertté a filmen keresztül, amelyet Dirk de Villiers készít az életéről. Egyébként maga Barnard volt az, aki megtörte a hallgatást és elmesélte a rendezőnek, milyen különleges képességei vannak a fokvárosi egyetem kertészének. "Technikailag ő jobb, mint én" - mondta elismerően róla.
A Groote Schuurban, ahol 1967-ben az első szívátültetést végezték egy Louis Washkansky nevű fehér betegen, van egy kis múzeum, ahol kiállították azokat a műszereket, amelyeket a műtétnél használtak. Egy fotón látható Barnard és fehér csapata mögött Hamilton Naki alakja is. Ma az autodidakta sebésznek van egy másolata róla. Annak a kis háznak a nappalijában lóg, amelyet a kórház vásárolt neki.
Nakit az apartheid megszűnése óta több megtiszteltetés érte. Kitüntetést kapott Thabo Mbeki elnöktől és egy, a szegény zónák oktatási helyzetének javítására alakult alapítvány az ő nevét viseli. Ám a bürokrácia malmai a Dél-afrikai Köztársaságban is lassan őrölnek. Hamilton Naki még mindig csak a kertészi munka után járó nyugdíjat kapja. Ebből a soványka összegből tartja fenn magát Fokváros Langa negyedében, és ebből segíti ki tíz gyermekét.