Korallok az alvilágban

Mindenki tudja, hogy a korallok meleg, sekély, trópusi és szubtrópusi tengervízben élnek. Azt viszont sokkal kevesebben gondolnák, hogy a hideg égövi vizekben, sőt mélytengerekben is előfordulnak, méghozzá igen változatos formákban.

A kutatók mostanáig kevés figyelmet fordítottak ezekre a különleges "hideg" korallokra, újabban azonban tengeralattjárókkal és egyéb eljárásokkal próbálják felderíteni titkaikat.

A gyakorlatlan szem nem lát túl nagy különbséget a trópusi és a "hideg" korallok között, pedig vannak ilyenek. A mélyvízi korallok akár 4 Celsius-fokos vízben és 2000 méteres mélységben is megélnek, és hiányoznak mellőlük azok a szimbionta algák, a zooxanthellák, amelyek a trópusi korallok számára energiává alakítják át a napsugárzást. A kutatók szerint a "hideg" korallok az áramlásokból, illetve az elpusztult planktonlények "esőjéből" nyerik táplálékukat.

Kifejlődésükről, szaporodásukról és egyéb, mélytengeri élőlényekkel való együttélésükről azonban igen keveset tudunk. Az érdeklődés irántuk akkor éledt fel, amikor az 1990-es években a norvég partoktól mintegy 100 km-re, 250 méteres mélységben egy 14 km hosszú különös struktúrát találtak. A vizsgálatok során kiderült róla, hogy egy nagyon is élő korallzátonyról van szó, amelynek egyedei több száz évesek is lehetnek. Szinte ezzel egy időben az ír partoknál is találtak 600 méter körüli mélységben "korallkerteket", ami még a kutatókat is meglepte. Azóta újabb és újabb, "hideg" korallokból álló zátonyokat fedeztek fel Kanada, Skócia és Norvégia partjai közelében, sőt Alaszka partjainál is - írja a Science.