A jó állapotban megmaradt felnőttkoponya és a részleges megtartású gyerekkoponya kora 154 és 160 ezer év közé tehető. Az etiópiai Afar-régió Herto nevű falva mellett kiásott lelet ezzel remekül illeszkedik a legújabb genetikai vizsgálatok eredményeihez, amelyek szerint a Homo sapiens ebben az időszakban és ezen a területen jelent meg az ember evolúciója során.
A lelet alapvető jelentőségű abból a szempontból, hogy betölti a korábbi, mintegy 300 ezer éve felbukkant Homo erectus-Homo sapiens átmeneti formák és a teljesen modern, mintegy 100 ezer évvel ezelőttől ismert Homo sapiens közötti rést. A koponyák ennek megfelelően nem teljesen azonosak a ma élő emberekével: kissé nagyobbak, hosszúkásabbak, és a szemöldökeresz is hangsúlyosabb.
Ennek alapján a felfedezők a Homo sapiens idaltu nevet javasolják, hogy rendszertani szempontból is megkülönböztessék a mai embertől (Homo sapiens sapiens). Az "idaltu" szó a helyi afrikai nyelven "öreget" jelent.
A Nature e heti számában megjelent beszámoló természetesen igen kedvező fogadtatásra talál azon kutatók szemében, akik a Homo sapiens egységes afrikai eredete mellett törnek lándzsát ("Out of Africa" hipotézis). Eszerint fajunk minden ma élő egyede egy olyan embercsoportra vezethető vissza, amely valamikor az utolsó 200 000 év során bukkant fel Afrikában, s innen kiindulva hódította meg a világot, lecserélve a helyi emberféléket, így a Neander-völgyieket is. Az egységes eredet hipotézise mellett azonban eddig nem tudtak felmutatni maradványokat. (Mint arról a napokban beszámoltunk, új eredmények szerint a kivándorlás körülbelül 70 ezer évvel ezelőtt kezdődhetett meg, amikor a populáció drámai módon beszűkült.)
Úgy tűnik, a lelet döntő csapást mérhet az ellenlábas elméletre, mely szerint a Homo sapiens egyszerre több helyen fejlődött ki, az Afrikából már korábban kirajzott Homo erectus több populációjából. A lelettel ráadásul bizonyossá vált, hogy az anatómiai szempontból modern ember jóval korábban megjelent, mint ahogy a Neander-völgyi eltűnt Eurázsiából.
A koponyákon olyan vágások vannak, amelyek arra utalnak, hogy az agyvelőt eltávolították. A vágások viszonylagos finomsága alapján azonban ez nem egyszerű kannibalizmus lehetett, hanem valamiféle rituális beavatkozás. Hasonlóra ma is látható példa egyes törzsi társadalmakban - például Új-Guineában -, ahol így tartósítják az ősök koponyáját.
Ebből viszont az következik, hogy az embert az állatvilágból kiemelő absztrakt gondolkodás első és legősibb ismert példájával állunk szemben - mondja Tim White professzor, a kutatások egyik vezetője.