Terepasztal a szélcsatornában

Korábban úgy vélték, hogy csak a futóhomokos területeken fordul elő a szélerózió jelensége, éppen ezért az elmúlt évszázadokban főleg ezekre a vidékekre fektették a nagyobb hangsúlyt a védekezésre, sikerrel. Pedig más talajtípusokon is gondot okozhat a pusztító, de zabolázható természeti elem, a szél.

A Debreceni Egyetem természetföldrajzi tanszékének laboratóriumában kifejlesztett szélcsatorna berendezésben mesterséges körülmények között vizsgálják, hogyan hat a szélerózió és miként lehetne csökkenteni kártételeit.

Dr. Lóki József geográfus szélcsatornás kísérletei is bizonyítják, hogy a szél meghatározott méretű szemcséket képes szállítani. Ez a szemcseméret maximum egy-két milliméter, ezeket a néhány milliméteres szemcséket csak görgetve tudja szállítani. Az egy-két-három tizedmilliméteres szemcsék ugrálva haladnak előre. A szállított szemcséknek nyolcvan-kilencven százaléka ugráló mozgással halad előre és a maradék néhány százalék a lebegtetett hordalékszállítás.

A szélerózió által okozott károkat több csoportba sorolhatjuk. A mezőgazdasági károk közül legjelentősebb a talaj felső rétegének áthalmozása. Emiatt a vetőmagvak a felszínre kerülhetnek és csíraképtelenné válnak. A másik kár akkor jelentkezik, amikor a növényzet már kikelt és a fiatal hajtásokat a szél által szállított kemény kvarcszemcsék felsértik. Az elektronmikroszkópos képen jól kivehető az egymásnak ütköző homokszemcsék koptatottsága és a keletkező becsapódási kráterek. Mindezek mellett a szélerózió során a levegőbe került por nagyon káros az egészségre is.

A mezőgazdasági területeken azonban nem csak a por kerül a levegőbe, hanem, a szántóföldi termesztésnél használt kemikáliák is: növényvédőszerek, vagy éppen műtrágyák. A porral együtt ezek is a levegőbe kerülnek, amelyet belélegezve szintén károsítják a szervezetet.

A különböző kultúrnövényekkel folytatott kísérletekből kiderült, hogy a szélirányra merőlegesen vetett soroknál, az ugráló mozgással haladó talajszemcsék pályája már néhány tíz centiméter után megtörik. A növénybe ütközve a lehulló szemcsék becsapódási energiája viszont már nem elegendő ahhoz, hogy újabb szemcséket lendítsen mozgásba. Az egyik legeredményesebb kísérlet során, egy természetes anyaggal, hígított melasszal permetezték le a felszínt. A melaszoldat vékony kérget képzett a talaj felszínén, amely már megvédte az eróziótól a talaj felső rétegét. Ez a melasz réteg nem akadályozta a növény kelését, és néhány hét alatt megerősödött. Ez alatt az idő alatt a melasz az eső hatására ki is oldódott.

Az elmúlt évtizedek több ezer kísérlete nyomán olyan adatbank jött létre, amelynek elkészült Magyarország potenciális széleróziós térképe. Minden talajtípusnál sikerült megállapítani azt a sebességet is, amelynél a szemcsék elindulnak. Ez a talajszemcsék kritikus indítósebessége. Így olyan térképet is szerkesztettek a debreceni kutatók, amely megadja az ország egész területén: mely talajtípusoknál, milyen szélerőnél várható a szélerózió kezdete.

Delta
mtv, vasárnap 12:40