A tanulmányban Nicolas Herplin szociológus felsorolja az összes társadalmi hátrányt, amelyet el kell szenvednie minden hímnemű egyednek, aki nem nőtt 170 centiméter fölé.
Életmódkutatási felmérésekre hivatkozva a szerző megállapítja: a 30 és 39 közötti 180 centi feletti férfiaknak egynegyede él egyedül, míg a 170 alattiaknál ez az arány már eléri a 40 százalékot is. Harminc év alatt még nagyobb az eltérés a magasak és a "mélynövésűek" között.
"A férfiak magasságának nyilvánvaló hatásai vannak a páros életre, függetlenül a társadalmi környezettől" - állítja a szociológus, aki szerint a kicsiket kizárják a társadalmi felemelkedésből. Herplin szerint a 180 felettiek között több a diplomás és ők futnak be nagyobb szakmai karriereket, leszámítva a pályázati úton betöltött közhivatalokat. Éppen ezért kevésbé számítanak a kicsik "jó partinak" a párválasztás alkalmával.
Ez persze nem jelenti azt, hogy kevésbé alkalmasak az együttélésre, sőt. Ha később is találnak párt maguknak, kedvesük többnyire náluk lényegesen fiatalabb lesz. Ugyanakkor az alacsonyabb osztályokból származó "nagyok" többnyire jobban szituált kortársaikkal kötik össze életüket. Vagyis végső soron, szögezi le a szerző, így is, úgy is, a magasak járnak jól. Vajon a statisztikák, a száraz számadatok megfejthetik-e a sokkal összetettebb társadalmi és emberi realitások titkait? - teszi fel a kérdést a Le Monde.