Mit nézünk meg egymáson

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitiv Tudományi Központjában szemmozgások elemzésével azt vizsgálják, miért olyan fontos a szembejövő ember arcán éppen a szeme. Miért nem a homloka, az orra? Vagy a füle? Egyáltalán, mit nézünk meg először a másik emberen? A kognitív pszichológia kutatói ezekre a kérdésekre keresik a választ.

A bal szem az első helyen

Kovács Gyula neurobiológus munkaeszköze a szemmozgást regisztráló készülék. Az ötletes szerkezet a kísérleti személy pupillájának, illetve a képi fényforrás által visszavert picike kis fényfoltoknak a helyét határozza meg, és kivetíti egy képernyőre. Ezek alapján a paraméterek alapján behatárolható, hogy a vizsgált személy éppen hová nézett egy adott kép esetén. Egy piros folt vándorlása a képernyőn jelzi a szem pásztázó mozgását.

A kísérleti berendezés két számítógépből és egy a szem mozgására érzékeny, azt követő kamerából áll. A pupilla mozgását követő számítógépes program a piros foltokat összefüggő vonallal köti össze. Így megállapítható, hogy a kísérleti alanyok egy-egy emberi arcon mit néztek meg.

A kutatók megfigyelései szerint az arcokat mindenki nagyon hasonló módon pásztázza végig. Ha szembejön az illető az utcán, akkor először mindig a szemét nézzük meg. Az emberek többsége a bal szemet nézi meg először, majd ezután az illető orrát és száját. A szemmozgások rendre egy, a csúcsára állított háromszög alakú mintázatot adnak ki.

Vajon mi a jelenség oka? A kutatók feltételezése szerint a válasz egyszerű. Csecsemőkorunkban édesanyánk szemét és száját figyeltük. A két szemét azért, hogy kövessük, hová is néz, a száját azért, hogy ellessük a szavak formálásának módját. Így tanultuk meg a tárgyak nevét és így tanultunk meg beszélni. Tekintetünk mozgásának ez a kisgyermekkorban beidegzett módja aztán egészen késő öregségünkig elkísér.

Delta - július 6., 12.40, mtv1