A Diffraction Enhanced Imaging (diffrakcióval kiemelt képalkotás) elnevezésű technika a hagyományos röntgenleképezés minden tulajdonságával rendelkezik, azonban olyan részekről és képet tud alkotni, amelyek eddig csak ultrahangos vagy mágneses rezonancia-leképezéssel voltak láthatók.
A módszer a BNL nagy intenzitású szinkrotron sugárforrását használja fel, amelynek sugárzása sok ezerszer fényesebb, mint a hagyományos röntgencsövek által létrehozott sugárzás, és még egy-egy kiválasztott hullámhossznál is elegendő intenzitást ad a leképezéshez. A hagyományos technikánál a kép szürke árnyalatai azt jelzik, hogy az adott szövet milyen mértékben nyeli el a röntgensugárzást. Ez a csontoknál megfelelő, azonban a lágy szövetekről, amelyek csak igen kevéssé nyelik el a sugárzást, már nem ad értékelhető képet.
Az új módszernél a vizsgált minta és a sugárzás detektor közé egy tökéletes szilíciumkristályt helyeznek. A mintát besugárzó röntgensugarak a lágy szövetekben az összetétel függvényében különböző mértékben elhajlanak, vagy szóródnak. A szilíciumkristály a sugárzás szög szerinti eloszlását intenzitás-eloszlássá alakítja, ezáltal a szerkezet elemei láthatóvá válnak. Ennek eredményeképpen rendkívül részletes és jó minőség képek jönnek létre. A példaként vizsgált emberi lábujjnál a hagyományos módszerrel a csontok és az elmeszesedett erek láthatók, míg a DEI-technika világosan mutatja a bőrt, a csontok alatti zsírpárnákat, az ereket, a körömágyat, valamint az inakat is. Egy-egy zsírpárnán belül még a kollagénhálózat felépítése is láthatóvá válik. E vizsgálat további előnye, hogy lényegesen kisebb sugárdózisra van szükség, mint a hagyományosnál.