A fodrozódó tollak kialakulásának genetikai hátterét ma még nem ismerjük pontosan. Az elég biztosnak látszik, hogy a tulajdonság dominánsan öröklődik, azaz ha az apa- vagy anyaállat fodros tollú homozigóta, akkor a kislibák is mind ilyenek lesznek. És hogy a fodrosság miatt a pihetollak szinte vékony fonállá csavarodnak, abban - minden bizonnyal - több gén is szerepet játszik.
A Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában egész kis falka fodros tollú lúd él. Ennek a tenyészállománynak a birtokában nemrégiben kezdődött meg a fajta genetikai hátterének vizsgálata. A DNS-vizsgálathoz minden egyes állatból vért vesznek. A mikroszkóp alatt jól látszanak a vérből nyert kromoszómák. A házilúdnak 40 pár, azaz összesen 80 darab apró, rövid, szinte gömb alakú kromoszómája van (ez a kromoszómaalak jellemző a madarakra, míg az emlősöknek hosszúkás kromoszómáik vannak).
A debreceni kutatók érzékeny biokémiai módszerekkel egyenként vizsgálják meg a fodros tollú ludak véréből nyert DNS-mintákat. Fontosak azok a részek, amelyek minden állatban azonosak, hiszen ezek a fajta jellemzői, de érdekesek azok is, amelyek csak egy-egy állatban mutatkoznak meg - ezek egyedi sajátságokról nyújtanak információt.
Mihók Sándor tanszékvezető egyetemi tanár (Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum) a vezetője a nemzeti Kutatási-fejlesztési Program keretében végzett vizsgálatoknak. Vizsgálataik szerint a Debreceni Egyetem Állattenyésztéstani Tanszékének kísérleti telepén őrzött állományba az elmúlt száz év során nem került idegen gén, tehát emiatt is különleges értékes ez a lúdcsapat. Ma ezt az állományt a fajtafenntartás érdekében génmegőrzésként tartják.
A fodros tollú magyar lúd tenyészállománya ma 2000 állatot számlál. A fajta biztonságos, a beltenyésztést kizáró fenntartásához azonban legalább tízezres nagyságrendű állomány kellene. A genetikusok és állattenyésztők tehát szinte az utolsó előtti pillanatban fogtak össze azért, hogy megmentsék a magyar lúdnak ezt a különleges és egyedi fajtáját.
Delta
mtv, vasárnap, 12.55