Az érintett területen végez kísérleteket a haditengerészet Hesperidák nevű hajója, s nem is ez az első ilyen eset: tavaly szintén a haditengerészet tevékenysége végzett három óriás tintahallal, ugyanitt - ismertette Luis Laria, a tengeri élővilág védelmében alakult spanyol szervezet (CEPESMA) elnöke. A Hesperidákon kísérletet végző kutató, Josep Gallard viszont cáfolta, hogy az óceáni aljzatot vizsgáló módszerek bármelyike is veszélyt jelentene a tenger élővilágára. "Ez a feltételezés koránt sem bizonyított. Az általunk előidézett nyomáskülönbségek az élővilág szempontjából elhanyagolhatóak" - mutatott rá Gallard a Reuters-nek adott interjújában.
Tény, hogy az elmúlt néhány nap során három óriás tintahal tetemét sodorta partra a víz, s egy további tetem sodródik a tengerben. Az óriás tintahalak (Architeuthis dux) hatalmas termetükkel - egy felnőtt példány testhossza elérheti a 18 métert, - valamint a róluk szóló tengerészlegendákkal váltak ismertté. Az óriás tintahalak mítoszát tovább növeli, hogy bár számos partra vetett tetemet vizsgáltak már meg a szakemberek, a faj életmódjáról, élőhelyéről igen keveset tudunk.
Az is tény, hogy tengerbiológusok már nem egy esetben találtak bizonyítékot a tengeri élővilág, különösen a nagytestű állatok pusztulása és a harcászati célból végzett tengeri kísérletek, robbantások, szonárkísérleteket, a tenger úgynevezett "akusztikus szennyezése" között. 2000. márciusában az amerikai haditengerészet Bahama partjainál végzett szonárkísérletekei során 3-8 kHz-es, rendkívüli erejű hullámokat bocsátott ki. A kísérleteket követően partra úszott és elpusztult 16 bálna agyában és belső fülében az állatok tájékozódását megzavaró jellegzetes vérzéseket találtak.