Jóllehet akkor szüretelték, amikor Kolumbusz még fel sem fedezte Amerikát, a bor nem alakult át ecetté, ami "egészen rendkívüli" - mutatott rá Philippe Junger, aki üzletvezetője annak a hagyományokban gazdag borospincének, ahol válogatottan kiváló borok kaphatók egész Franciaországból.
"Rendkívüli, de meglehetősen savanyú" - fűzte aztán mégis hozzá Junger, hozzátéve, hogy nem szabad túl sokat inni belőle. A lelkes borász az egyetlen, aki ezt személyes tapasztalat alapján állíthatja. Az utolsó borkóstoló történetesen hatvan esztendővel ezelőtt volt, azt követően, hogy Strasbourg felszabadult a német megszállás alól. Akkor Leclerc tábornoknak, aki 1944. november 23-án a 2. francia páncélos hadosztály élén vonult be Strasbourgba, hálából megengedték, hogy felhajtson egy pohárral a történelmi borból. Azóta csak Jungernek nyílott lehetősége - hivatalánál fogva -, hogy hörpintsen az ősrégi nedüből, amely az évszázadok során felvette a tölgyfahordó sötét színét.
A ritka értékes borból évről évre egyszázaléknyi elpárolog, ami "az angyalok jutaléka" - mondja Junger. A pincemesterek ezért félévenként egy palack száraz fehérbort öntenek hozzá. Junker azonban biztosít mindenkit, hogy "abban a hordóban még mindig legkevesebb háromszáz liternyi található az eredeti italból, vagyis az 1472-es évjárat nem változott".
A strasbourgi Hopital Civil Franciaország egyik legrégebbi kórháza, s pincéjének boltívei alatt e kiválóság mellett az egész országból származó gazdag választék található. Kereken tíz esztendeje évenként mintegy 150 000 palack bort ad el a kórház, jelentősen javítva ezzel anyagi helyzetét.