Két és fél tonnás erszényes

A Sydney Egyetem kutatói szerint a valaha élt legnagyobb erszényes még nagyobb volt, mint eddig gondolták.

A hatalmas, erszényes medvéhez hasonló Diprotodon optatum (koponya jobbra, rekonstrukció lent) maradványainak vizsgálata arra utal, hogy az állat átlagos súlya két és fél tonnánál is nagyobb lehetett. Ez csaknem a duplája a korábbi becsléseknek. Ha viszont tényleg ekkorák voltak, akkor kétségessé válik az a népszerű elmélet, hogy az Ausztrália rossz minőségű talajain növekvő gyenge vegetáció miatt egyre kisebbek lettek a kontinens óriás állatai a jégkorszak során. A Diprotodon gigantikus nagysága miatt erős, nehezen vadászható állat lehetett. Ez azt is jelentheti, hogy valószínűleg nem az emberek túlzott vadász tevékenysége vezetett a 30 000 évvel ezelőtti kihalásukhoz.

Az ausztrál kutatók összehasonlították a hatalmas ősállatok maradványait számos ma élő erszényes és egyéb emlős csontjainak és testtömegének a méretével. Módszerük egyaránt alkalmas az egér és az elefántbika méretű állatok vizsgálatára. Ez az eljárás viszont csak akkor alkalmazható, amikor teljes csontvázak állnak rendelkezésre, mint például a Diprotodon esetében. Nem működik viszont olyan fajoknál, amiket például csak néhány fog alapján írtak le. A számítások szerint a Diprotodon átlagosan 2 800 kilogrammot nyomott, vagyis nagyobb volt, mint a legnagyobb orrszarvú. A ma élő szárazföldi emlősök közül csak az elefántok tudnának libikókázni az ausztrál ősállatokkal.

Ausztráliában hatalmas állatok éltek a jégkorszakban. Egyes kutatók azonban azon a véleményen vannak, hogy az ausztrál behemótok nem játszhattak volna az igazi nehézsúlyúak bajnokságában, amelyek a Föld többi részén éltek. Ezt arra alapozták, hogy a rossz minőségű talajon satnya vegetáció nőtt, emiatt kisebbek voltak a növényevők, illetve az ezeket fogyasztó ragadozók is. A Sidney Egyetem kutatói nem támogatják ezt az elméletet. Szerintük a mai élővilág sem ezt mutatja. Afrikában például a legnagyobb elefántok a Namíb-sivatagban élnek, míg a legkisebbek az erdős területen. Szerintük túlságosan leegyszerűsített az elképzelés, mely szerint minél több táplálékot juttatunk be egy rendszerbe, az állatok annál nagyobbra növekednek.

Bármilyen volt azonban a jégkorszaki állatok mérete, nagyon rövid idő alatt kihaltak az egész bolygón. A pleisztocén végén, 11 000 évvel ezelőtt gyakorlatilag az összes nagy termetű állat eltűnt a Föld felszínéről. Az emberi faj az egyik fő vádlott e tömeges kihalás képzeletbeli bírósági tárgyalásán. Amint őseink elterjedtek a bolygón, szisztematikusan levadásztak számos nagy állatot. Az ausztrál kutatók azonban kételkednek abban, hogy ez okozhatta a Diprotodon és más ausztrál óriások kihalását is. Szerintük a hatalmas állatok elejtéséhez szükséges fegyverek készítésének technológiája csak 6 000 évvel ezelőtt terjedt el a kontinensen, jóval az óriások eltűnése után. Valószínűleg el tudtak ejteni egy-egy állatot, de a kutatók szerint nem voltak olyan hatékony vadászok, mint például az észak-amerikai indiánok. Nem adnak ugyan teljes felmentést az embereknek, de azt szeretnék, ha más tényezőket (például a klímaváltozásokat) is figyelembe vennének a kihalások vizsgálatakor.

Dulai Alfréd