A németek nem írnának megrendelést a gólyának

Felmérések szerint arra a kérdésre, milyen nemű gyermeket szeretne, sem a németek, sem az angolok nem voksolnának kifejezetten egyik vagy másik nem mellett. A felmérés eredménye erősíteni látszik azok táborát, akik támogatnák, hogy a gyermek neme bárki számára megválasztható legyen.

Gondolt már arra, hogyan döntene, ha megválaszthatná születendő gyermeke nemét? Európa számos országában - nemhez kötött örökletes betegség fenállása esetén - már engedélyezett a születendő gyermek nemének megválasztása, és komoly törekvések mutatkoznak arra, hogy a lehetőséget terjesszék ki minden családra. A döntés esetleges következményeinek felmérésére készült el az a vizsgálat, ami a németek, illetve az angolok nem-preferenciáit firtatta.

A felmérés eredményéből kiderült, hogy Németország lakóit tulajdonképpen nem foglalkoztatja, milyen nemű gyermekük születik, a britek pedig annyival megelégednének, ha azonos számú fiuk és lányuk lenne. "Ha tehát e két országban engedélyeznék a gyermek nemének megválasztását, nem borulna föl a nemek aránya, pedig ez az ötlet ellenzőinek legfőbb érve" - vélekedik dr. Edgar Dahl, a giesseni egyetem orvostudományi központjának munkatársa.

A több mint ezer brit és német állampolgár körében elvégzett felmérés kimutatta, hogy a britek e kérdésben a németeknél lényegesen erősebb preferenciákkal bírnak, és jóval nyitottabbak arra, hogy maguk válasszák meg születendő gyermekük nemét. 68 százalékuk "választana" azonos számú fiú és lány gyermeket, míg a németek csupán 30 százaléka élne ezzel a lehetőséggel. A britek csupán 16 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem érdekli, fia vagy lánya születik, szemben a németeknél mutatkozó 58 százalékkal.

Érdekes eredmény továbbá, hogy mindkét országban a férfiak inkább fiút, a nők inkább leánygyermeket szeretnének - állapította meg a Human Reproduction című folyóiratban közzétett tanulmány. "Úgy tűnik, mintha a szülők olykor alkut kötnének: rendben, legyen két gyermekünk - neked egy lány, nekem egy fiú" - fűzte hozzá dr. Dahl.