David Spiegel és munkatársai, a Palo Altó-i Stanford Egyetem kutatói abból indultak ki, hogy az alvás szabályozza az emberi szervezet hormonháztartását, s az alvás és ébrenlét ismert ciklusára elsősorban két hormon - a melatonin és a kortizon - gyakorol befolyást.
Alvás közben az agy melatonint állít elő, amely szivacsként hat azokra az egészségkárosító molekulákra, amelyek megtámadják az őssejteket és rákos megbetegedést előidéző mutációkat képesek létrehozni. Ráadásul a melatonin fékezi az ösztrogénhormon termelését a petefészekben. Egyes jelek arra utalnak, hogy az ösztrogén bizonyos körülmények között rákkeltő hatású lehet. A melatonin fékező hatása nélkül a petefészek képes akadálytalanul ösztrogént juttatni a szervezetbe és főleg azokra nőkre nézve veszélyes, akik már amúgy is emlő- vagy petefészekrákban szenvednek. Ezzel kapcsolatban a kutatók rámutatnak, hogy éjszaka dolgozó nőknél korlátozott az agyvelő melatonintermelő tevékenysége.
A rákos megbetegedés és az alvás közötti másik összefüggés a kortizonnal kapcsolatos. Ez a hormon szabályozza az emberi szervezet sajátos védekezését, főleg a rákkal szembeni tevékenységet kifejtő, "természetes gyilkos sejtekként" ismert rákellenes immunsejtekét. A szervezetbe leginkább korán reggel jut kortizon. Termelődése a nap folyamán ismételten csökken. Ennek a folyamatnak a megzavarása megfosztja a szervezetet attól a képességétől, hogy rákos sejtekkel szemben védekezni tudjon.
David Spiegel nem egy estben tapasztalta, hogy emlőrákban szenvedő páciensek főleg akkor halnak meg, ha kortizon-ciklusukat megzavarták, s ettől a kortizontermelődés nem kora reggel, hanem csak délután jutott csúcspontjára.