Elsüllyedni is együtt fogunk

Mohamed T. El-Ashry, a Global Environment Facility volt elnöke (Egyiptom-USA) a globális környezeti problémák egyre fenyegetőbb voltára, a fejlett és fejlődő világ közötti egyre mélyülő szakadékra hívta fel a figyelmet a World Science Forum Tudás, környezet, fejlődés szekciójában elhangzott előadásán.

Meglehet, a rövid földi tartózkodásunk alatt összegyűjtött tudás elegendő ahhoz, hogy iránytűként szolgálhasson a fenntartható jövő felé vezető úton. Ezt a hatalmas tudásanyagot azonban mindeddig nem fogtuk igába, hogy a puszta tudatosságon túl elvezessen bennünket a cselekvéshez, hogy szembeszálljunk korunk környezetpusztító tendenciáival.

A minden egyes múló nappal nagyobb lélekszámú és kiterjedtebb gazdasági tevékenységet folytató emberiség mind komolyabb veszedelembe sodorja a Föld természetes rendszereit. Cselekedeteink megannyi fenyegetést jelentenek a Föld számára: pusztul az élelemtermeléshez nélkülözhetetlen talaj és a vízburok, elszennyeződnek a tengerek; a levegő és a víz szennyezése egészségünket veszélyezteti; az éghajlatváltozás várhatóan mindenütt felborítja az időjárási mintázatokat és megemeli a tengerek szintjét; az élőhelyek, fajok és a genetikai erőforrások pusztulása tönkreteszi az ökoszisztémákat.

A fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy az emberiség anélkül teremti meg megélhetését, hogy elpusztítaná a saját igényei kielégítéséhez és a többi életforma sokszínűségének fenntartásához nélkülözhetetlen természeti erőforrásokat és ökoszisztémákat. Ezeket az elveket valamennyi állam elfogadta 1992-ben a riói csúcson, és megerősítést nyertek 2002 szeptemberében, Johannesburgban.

Ebben a kontextusban a következő kérdés kell feltennünk magunknak: amikor évente 90 millió emberrel gyarapodik "globális falunk" lakossága, hogyan biztosíthatjuk a fenntartható fejlődést úgy, hogy összhangba hozzuk a gazdasági növekedést és a környezet védelmét? Mit kell tennünk biológiai örökségünk védelméért, a klímaváltozás pusztító következményeinek elkerüléséért, az életet adó talaj és víz, illetve az emberi egészség védelmében, és végül a szegénység és az éhezés terheinek csökkentése érdekében? Hogyan gyűjthető össze és tartható életben az ehhez szükséges politikai akarat?

Az alapvető problémák és a lehetséges megoldások tudományos összetettsége elkerülhetetlenné teszi, hogy valamennyi szinten a lehető legszorosabbra fűzzük a globális környezeti megállapodások ellenőrzésére kialakított intézmények és a tudományos közösség közötti kapcsolatokat. Sajnálatos módon Észak és Dél országai között egyenlőtlenség uralkodik a tudományos ismeretek létrehozása és felhasználása terén, ami megnehezítheti a déli országok számára, hogy teljes mértékben részt vegyenek a globális fenntarthatóság kialakítására törő cselekvésben. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a tudomány táplálékot nyújthat az éhezőknek, javítathatja az egészségi állapotokon, és támogathatja a környezet védelmét. De vajon hozzájárulhat-e a tudomány és a technológia a különbségek eltüntetéséhez?

Az emberi történelemnek számos szempontból talán legkreatívabb korszakába léptünk. A tudomány, a technológia és a kommunikáció lélegzetelállító fejlődése korábban ismeretlen lehetőségeket kínálnak a felelősségteljes cselekvésre. Új eszközökkel rendelkezünk, és soha nem láttuk még ilyen tisztán, hogy a bolygót fenyegető veszélyek elleni legfőbb erősségünk a közös, a földgolyó valamennyi zugára kiterjedő együttműködésben áll. Az interdependencia, azaz a kölcsönös függőség azt jelenti, hogy valamennyien, fejlettségünk szintjétől függetlenül, ugyanabban a csónakban evezünk: együtt hajózunk, és elsüllyedni is együtt fogunk.