Az immunrendszer működését elnyomó, kilökődésgátló szerek fejlődésének köszönhetően lehetővé vált, hogy egy halott ember arcát egy élő emberre ültessék át. Brit orvosok szerint már tíz páciens érdeklődött komolyabban a lehetőség iránt, de a közvélemény támogatása nélkül nem vágnak bele egy ilyen műtétbe - írja a BBC.
Az arcátültetés gondolatát plasztikai sebészek vetették fel körülbelül egy évvel ezelőtt. Egy ilyen beavatkozás azonban nyilvánvalóan nem csupán sebészi, hanem etikai, morális és pszichológiai problémákat vet fel.
Az arcátültetés nem csupán a bőr, hanem a bőr alatti kötő- és izomszövetek transzplantációját is jelentené. Francia és amerikai sebészek is bejelentették, hogy készen állnak a bonyolult műveletsor elvégzésére.
A plasztikai arcműtétek megváltó változásokat hozhatnak azok számára, akik arcvonásait a daganatos betegség miatti operációk, égési vagy baleseti sérülések nyomai torzítják el. Mindazonáltal a sebészeknek hatalmas kihívást jelent a páciens arcának rekonstruálása, mivel annak a műtét után nem csak kinézetre kell legalábbis hasonlítania a sérülést megelőző állapotához, de ugyanúgy is kell működnie - képesnek kell lennie arra, hogy érzéseket fejezzen ki, s különösen igaz ez az ajkak, a szemkörnyék és az orcák területeire.
A jelenleg használt módszer az, hogy a páciens testének más részeiből ültetnek át bőrszövetet a megfelelő helyre, ám ez az eljárás nem teszi lehetővé az átültetett szövet mimikáját, ezért az arc leginkább egy maszkra hasonlít.
Az arcátültetés új módszere azonban megoldást kínál ezekre a problémákra, mivel a bőrszövettel együtt az eljárás során izomszövetek és idegek is átültetésre kerülnek.
A mikrosebészeti eljárás folyamán a páciensbe egy elhunyt donortól akár új ajkakat, füleket, orrot, bőrt és csontokat is beültethetnek. A donor arcából vérereket, artéria- és véna-részleteket operálnak ki, és ezzel egyidőben sor kerül a páciens arcának, arcizmainak, bőrének és bőr alatti zsírrétegeinek eltávolítására. Ahhoz, hogy az arc a későbbiekben érzések kifejezésére legyen képes, az idegvégződések sikeres összeillesztése szükséges.
Egy doktorok, ápolók és laikusok közt elvégzett brit felmérés megmutatta, hogy komoly kétségek merülnek fel az arcátültetéssel kapcsolatban. Jóllehet a megkérdezettek többsége, ha a szükség úgy hozná, élne a műtét adta lehetőségekkel, végrendeletükben azonban nem ajánlanák fel arcukat transzplantációs célokra.