Beépített halálreceptor tumorsejteknek

Egy növekedési faktor receptorának egyik részét halálreceptor-részletre cserélték, amelynek aktiválása programozott sejthalálhoz vezetett az érképzéshez készülő tumorsejtekben.

Egy fejlődő daganatnak ki kell építenie saját vérellátását, hogy a gyorsan osztódó tumorsejtek oxigénhez és tápanyaghoz jussanak. A betegség elleni küzdelem egyik új és ígéretes módszere éppen ezért a daganat vérellátásának gátlására, azaz a tumorsejtek "kiéheztetésére" irányul. Ezt a tumor környékén történő érképzés (ún. angiogenezis) blokkolásával akarják elérni, amely a néhány milliméteres átmérő feletti daganat számára már halálos lehet.

Az angiogenezis-gátlókkal számos kísérlet folyik világszerte, de alkalmazásukat nehezíti, hogy a tumorsejtek számos módon válthatnak ki érképzéshez vezető folyamatokat. Egy-egy anyagcsereút blokkolása esetén a tumorsejt egyszerűen átvált egy másik módszerre.

A Kaliforniai Egyetem (San Francisco) kutatói most egy olyan módszerről számoltak be a Molecular Targets and Cancer Therapeutics c. nemzetközi konferencián, amely éppen a daganat érképzésre való törekvését használja ki a tumorsejtek elpusztításához, azaz saját fegyverüket fordítja a rákos sejtek ellen.

Az angiogenezis kiváltásához a tumorsejtek egy növekedési faktort termelnek, amelyet VEGF-nek (vaszkuláris-endoteliális növekedési faktor) neveznek. Az erek falait alkotó ún. endotél-sejtek felszínén - különösen azokban, amelyek daganat környékén fejlődő erekben vannak jelen - nagy mennyiségben találhatók a VEGF megkötését lehetővé tévő kötőhelyek, azaz receptorok (VEGF receptor 2).

A VEGF alapesetben a receptor külső, sejtfelszíni részéhez kötődik, aminek következtében aktiválódik a receptor sejten belüli része, elküldve az érképzés beindításához szükséges jelet.

A kutatók egy mesterséges VEGF receptort készítettek (R2Fas jelzéssel), amelynek sejten belüli részét egy ún. halálreceptor (Fas) egy részével cserélték le. A halálreceptorok aktiválása programozott sejthalálhoz (apoptózis) vezet.

A sejttenyészeteken végzett kísérletekben egyelőre remekül bevált a dolog: amikor az endotél sejtekben kifejeződött a módosított receptor, a bekötődő növekedési faktor nem érképzést indukált, hanem igen gyorsan végzett velük. Ugyanezt a hatást érték el a növekedési faktort termelő és a receptort kifejező tumorsejtek esetében is. Az alapkutatási eredmények tehát egyelőre nagyon ígéretesek, amelyek részeként hamarosan megkezdődnek az állatkísérletek.