Nem mennek Dél-Európába a stiglicek

Nem repül már el a Földközi-tenger mellé télire az Észak-Európában fészkelő vándormadarak egy része, hanem a mind enyhébb éghajlatúvá váló Délnyugat-Angliában vészeli át a hideg hónapokat - állapították meg brit madárszakértők.

Brit ornitológusok az elmúlt években meglepődtek, hogy a Németországban fészkelő és korábban minden ősszel szokásos, földközi-tenger menti telelőhelyeikre repülő barátposzáták közül mind több szakítja meg útját Délnyugat-Angliában, hogy aztán ne is menjen tovább, hanem az ottani városok, falvak kertjeiben vendégeskedjen egész télen át. Hasonló szokást vett fel jó néhány más, Európa északibb területein honos vándormadárfajta, köztük a stiglicek, a vörösbegyek vagy az énekes rigók is. Az elmúlt években, az általános felmelegedés nyomán kezdődött jelenség egy jól körülhatárolható tendenciát jelez - vélik brit ornitológusok.

A mindig is különleges mikroklímájú Délnyugat-Anglia népszerűsége madárkörökben csak kis részben magyarázható a briteknek azzal a szokásával, hogy imádják télen etetni a kismadarakat - vélekednek a madártannal foglalkozó szakemberek. A madarak kedvelik ugyan a reszelt sajtot, a sonkát és a gyümölcsöt, amelyekkel az angol házigazdák vendégelik őket, de ha a vándorok nem éreznék magukat biztonságban, továbbállnának - hangoztatják az ornitológusok. A térségbeli enyhébb telek kellemes létfeltételeket teremtenek számukra, és nem csak a megváltozott időjárás miatt, hanem azért is, mert a melegebb időben langyosabb vizekben télen is találnak maguknak megfelelő táplálékot.

A vándorlási szokások megváltozásának messzemenő kihatása lehet egyes fajtákra nézve. A délnyugat-angliai térségben áttelelő madarak tavasszal hamarabb térhetnek haza költőhelyeikre, az előbb érkezők válogathatnak a fészkelőhelyek között, és a párválasztásnál is jobbak az esélyeik - állapították meg a brit ornitológusok.