A szorongás és elidegenedés egyik leghíresebb modern ábrázolása Munch A sikoly című festménye, amelynek lángoló egéről részletes tudományos elemzés jelent meg a Sky and Telescope című csillagászati szakfolyóirat december 9-i, keddi számában.
Az indonéziai Krakatau vulkán 1883-as kitörésekor a légkörbe jutó parányi részecskék 1883 novemberétől 1884 februárjáig vöröslő alkonyatok látványával ajándékozták meg Európát, és a ritka tüneményt a festmény keletkezési helyén, a norvég fővárosban, Oslóban is észlelték - fejtette ki tanulmányában a szerző, Donald Olson, a texasi állami egyetem fizika-asztronómia professzora. A csillagászok felkutatták a pontos helyszínt, ahonnan a festő és barátai megfigyelhették a lángoló eget. A korabeli helyi norvég lapok tanúsága szerint a jelenséget széles körben észlelték.
"Remek érzés volt pontosan azon a helyen állni, ahol valaha a művész átélte a rendkívüli élményt. Annak, hogy megtaláltuk a helyet, igazi jelentősége az, hogy azonosíthattuk, milyen irányból készült a festmény. Kiderült, hogy Munch a látvány átélésekor délnyugat felé nézett - pontosan arra, amerről a Krakatau fényei 1883-84 telén megfestették az eget'" - magyarázta Donald Olson.
A sikoly legismertebb változata 1893-ban készült, tíz évvel a vulkánkitörés után, olyan művek között, amelyeket Munch a 90-es években festett, de évtizedekkel korábbi események - például édesanyja 1868-as és nővére 1877-es halála - ihlették a képeket.