A jó eredmények miatt korábban leállították a rituximab egyik klinikai próbáját

A tervezett időpontnál két évvel korábban befejezték a rituximab hatóanyagnéven ismert immunterápiás szer egyik klinikai próbáját, amelyet a 60 évnél fiatalabb, a non-Hodgkin-limfóma egyik agresszív típusában szenvedő betegeknél végeztek.

A korábbi leállítás oka, hogy a vizsgálatok már most bizonyították a szer hatékonyságát: a rituximab és a hagyományos kemoterápia együttes alkalmazása szignifikánsan hatékonyabb a betegség kezelésében, mint a kemoterápia önmagában.

Korábbi klinikai próbákban már többször bizonyított a rituximab. Ugyancsak a hagyományos (CHOP) kemoterápiával kombinálva növelte a túlélési arányt agresszív non-Hodgkin-limfómás, 60 évnél idősebb betegeknél.

Limfómáknak a nyiroksejtekből - az immunrendszer ún. B- és a T-limfoid sejtjeiből - kiinduló rosszindulatú daganatokat nevezik, amelyeken belül megkülönböztetik a Hodgkin-limfómát (Hodgkin-kór) és az ún. non-Hodgkin-limfómákat. A limfómák 85-90%-át a B-sejtes, 10-15%-át pedig a T-sejtes limfómák teszik ki. A limfómák kialakulásának pontos okait nem ismerjük - eltekintve néhány ritka, vírus- vagy baktériumfertőzés hatására kialakuló típustól -, de több egymást követő mutációnak kell megtörténnie ahhoz, hogy egy nyiroksejt (limfoid sejt) tumorsejtté alakuljon át. A limfómák nem öröklődnek és nem is fertőznek.

Minden érett B-sejt felszínén jelen van a CD20 jelzésű receptor, amely ideális jelölt volt arra, hogy antitesteket (ellenanyagokat) gyártsanak ellene. A CD20 ugyanis állandó szerkezetű és ún. transzmembrán receptor, azaz viszonylag stabilan beágyazva helyezkedik el a sejthártyában. Ezért a sejtek nem tudják könnyen ledobni magukról (az immunterápiás célpontokhoz általában ilyen receptorokat kell keresni).

A CD20 ellen körülbelül 10 évvel ezelőtt sikerült előállítani antitesteket, s viszonylag gyors előzetes vizsgálatok után az USA-ban már 1997-ben törzskönyvezték mint gyógyszert (rituximab hatóanyagnévvel). Az intravénásan, infúzió formájában beadott antitestek a B-sejtek CD20-receptoraihoz kötődnek, s az így kialakuló ún. receptor-antitest-komplexet a szervezet már idegenként ismeri fel, így fellép vele szemben az immunválasz. Ennek során a szervezet természetes ellenanyag-molekulái kapcsolódhatnak a komplexhez, illetve megtámadhatják az ún. citotoxikus ölősejtek (CD8+ limfociták) is. Mindkét hatás a B-sejt pusztulását eredményezi. A CD20 receptorok ráadásul a sejtciklus szabályozásában is fontos szerepet játszanak, így ha megfelelő számban blokkolják őket az antitestek, a sejtciklus is leállhat, ami szintén a sejt pusztulásához vezet.

Ezt az eljárást már világszerte több százezer betegen alkalmazták. Az antitestek önmagukban is a tumor jelentős zsugorodását eredményezik. Még hatékonyabb azonban a kezelés, ha az antitesteket a hagyományos kemoterápiás szerekkel együtt adják. A legjobb eredményeket a betegség agresszív típusánál érték el. Itt a betegek 85-90%-ánál lehet ún. komplett remissziót (a betegség okozta tünetek kezelés hatására történő teljes eltűnése) elérni, s a két éven belül visszaesők aránya csak 15-20%. Tapasztalat szerint két éves tünetmentes állapot után már nem jellemző a visszaesés, vagyis ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a véglegesen meggyógyultak aránya kb. 70-75%. Ez közel kétszerese a korábbi 40%-os értéknek. Az immunterápia nélkül ugyanis az összes beteg kb. 65%-ánál értek el komplett remissziót, de mintegy 30-35%-os volt a visszaesés.