Pekingben a jeges szélvihar sokakat a meleg szobában marasztalt, de a bátrabbak azért kimerészkedtek a Liao-dinasztia kora (907-1125) óta megtartott, hagyományos templomi vásárokra nyárson sült bárányhúst, ünnepi ételeket és édességet enni. Sanghajban hosszú sorok álltak a templomok előtt, hogy tömjént égessenek és elmondjanak egy szerencséért, gazdagságért és egészségért fohászkodó imát. Százmilliók - külföldön dolgozók diákok - érkeztek haza az új évet kísérő ünnepi hétre. Legtöbbjük évente csak ezen az ünnepen láthatja övéit.
A hatóságok tartottak attól, hogy az óriási tömeg elősegítheti a SARS (az atípusos tüdőgyulladás) elterjedését, ám eddig mindössze 3 SARS-beteget kezeltek, s mindegyikük meggyógyult.
Az ünnepnap előtti éjszakát a hagyományoknak megfelelően a kínaiak többsége átvirrasztotta, sokan a hideg miatt a televízió előtt rekedtek, amely az ünnepről 4 órás műsort sugárzott 500 millió nézőjének. Az adást többek közt Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Japánban és Nagy-Britanniában is fogni lehetett.
A műsorban fellépett az év hőse, Jang Li-vej (Yang Liwei) kínai űrhajós is, ő köszöntötte "a nagy Kínát". Éjfélkor a tilalom ellenére valóságos petárdasortűz dörgött, a hiedelem szerint ugyanis a lárma elűzi a rossz szellemeket.
A majom évében születetteket a kínai hagyomány élénknek, csúfondárosnak és zabolátlannak, ugyanakkor sokoldalúnak, eszesnek és találékonynak tekinti, a majom évét pedig kedvezőbbnek jósolják az előző, kecske-esztendőnél. Azok, akik ebben a holdévben mégsem találnák meg a szerencséjüket, az újabb majom-évre 12 évet esztendőt kell várniuk.