Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, az Opportunity egy kb. 20 méter átmérőjű, néhány méter mély kráterben landolt, amelynek oldalában réteges szerkezetű kőzetkibukkanás van. Lehetséges, hogy vízben lerakódott üledékes kőzetekről van szó, amelyek elsőrangú bizonyítékot jelenthetnének az egykori folyékony vízborítás mellett.
Az Opportunity a tervezettnél jóval korábban, január 31-én gördült le a leszállóegységről, és az első talajelemzések után február 5-én elindult a fő tudományos célpont, a sziklafal felé. Első nekifutásra 3,5 métert haladt, s a tervek szerint már péntekre le kellett volna gyűrnie a maradékot, ám amint arról a Mars Society hazai szervezete beszámol, újabb 1,6 méter megtétele után egy kissé megcsúszott a finomszemcsés poranyagban, miközben felfelé haladt egy körülbelül 13 fokos emelkedőn.
Rövid pihenés és ellenőrzés után azonban a hétvégére megérkezett a sziklafal jobb szélén található Snout elnevezésű kőzetdarabhoz (a kifejezés magyarul állati orrot, ormányt jelent), amelynek máris megkezdte alapos vizsgálatát. Ez minden bizonnyal jó pár napig eltart, s a remények szerint kiderül, milyen anyagból állnak a kőzetek. A közelképek mindenesetre lélegzetelállítóak, és a réteges szerkezet helyenként egészen finom lemezekből áll, ami talán egykori vizes környezetre vall. Ugyanakkor ún. szelektív erózióra utaló nyomok is láthatók, vagyis a külső erők (minden bizonnyal a szél) lepusztították a puhább rétegeket.