Felmérés a röntgenvizsgálatok mellékhatásairól

Brit kutatók állítása szerint évente több ezer daganatos megbetegedést okoznak a diagnosztikai céllal alkalmazott röntgensugarak világszerte.

A brit Oxford Egyetemen folyó kutatás vezetője, Amy Berrington Gonzáles úgy véli, hogy a röntgenvizsgálatok jelentősége egyes betegségek korai felismerésében nagyobb, mint az alkalmazása következtében esetlegesen kialakuló rák kockázata. Mivel a sugarak károsíthatják a DNS-t és ezáltal daganatok kifejlődéséhez vezethetnek, nem árt tudni, vajon mekkora kockázatról is van szó valójában.

A vizsgálat szerint Nagy-Britanniában évente előforduló, összesen 240 ezer rákos esetből körülbelül 700-at feltehetően az orvosi és fogászati röntgenes vizsgálatok okozzák.

A hagyományos röntgenes vizsgálatot, valamint számítógépes "változatát", a komputertomográfiát (CT) napjainkban már rutinszerűen alkalmazzák a daganatos betegségek és a csonttörések diagnosztikájában. A kockázat mérséklése céljából az orvosok csak alacsony dózist, a tüdő röntgenezése során például háromnapi háttérsugárzással egyenértékű mennyiséget vetnek be. Mivel azonban a vizsgálatok száma így is magas - a briteknél 1000 emberre összesen 500 röntgenfelvétel jut évente - az évi dózismennyiség az átlaglakosságot ért összsugárzás 14 százalékát teszi ki.

A kockázatbecslés nem újszerű törekvés, egy 1981-ben végzett amerikai felmérésben kiderült már, hogy az előforduló rákbetegségek körülbelül 0,5 százalékát a diagnosztikai céllal alkalmazott röntgensugarak okozzák. A jelenlegi vizsgálatban összesen 15 ország, Nagy-Britannián kívül Ausztrália, Kanada, Horvátország, Csehország, Finnország, Németország, Japán, Kuvait, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Svédország, Svájc, valamint az Egyesült Államok adatait dolgozták fel egy számítógépes modell segítségével, a hirosimai atomtámadás túlélőit ért sugárdózis okozta káros mellékhatások vizsgálati eredményeinek figyelembevételével. Az ismételt kockázatbecslés azért tanulságos, mert mérések szerint napjainkban sokkal magasabb dózis ér bennünket, mint 20 évvel ezelőtt.

González és munkatársa, Sarah Darby eredményei szerint a fejlett államok lakossága körében a daganatos megbetegedések 0,6 - 1,8 százalékát feltehetően a diagnosztikus röntgenvizsgálatok okozzák. A 75 évnél fiatalabb britek, lengyelek, svédek, kuvaitiak és hollandok esetében ez az érték 0,6 százalék, az Egyesült Államokban ma már 0,9 százalék, míg a preventív eljárást leggyakrabban alkalmazó japánoknál a rákos betegségek 3 százaléka vezethető vissza a röntgensugárzásra.

A brit székhelyű Royal College of Radiologists vezetője, Paul Dubbins rámutat arra, hogy a röntgenvizsgálatok mellett számos diagnosztikus módszer létezik. Mindig a legalkalmasabb módszer kiválasztására kell törekedni, és lehetőség szerint kerülni kell a röntgensugarak alkalmazását.

Hasonlóan vélekednek a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem munkatársai, Peter Herzog és Christina Rieger is, akik szerint az évente diagnosztikai céllal végzett tüdővizsgálatok 30%-a felesleges, és az orvosoknak óvatosabban kellene alkalmazniuk a megelőzésben amúgy elengedhetetlen és szükséges eljárást, hiszen lehetetlenség előre megjósolni, hogy a röntgensugarak kinél és milyen daganatféle, valamint más betegségek kialakulásához vezethetnek.

Cseh Júlia