Az elnök akkor kijelentette: "Tuvalu lakói lennének a klímaváltozás első áldozatai". Az elmúlt hét eseményei bizonyítékát adták annak, hogy a feltételezés valóra vált: az óceánból alig 4,5 méterre kiemelkedő kilenc polinéziai korallzátonyon élő 11 500 ember, Tuvalu lakossága kétségbeesett küzdelmet vív a létét fenyegető dagályhullámokkal. Az első óriáshullámok február 19-én érték el az Ausztráliától mintegy 3400 kilométerre fekvő a szigeteket.
A szigetlakókat először nem is annyira a partokra zúduló víz fenyegette, mint inkább a talajvízszint emelkedése, aminek következtében a víz elöntötte a házak pincéit, földszintjét, az irodákat és a repülőtér egy részét. Saufatu Sopoaga miniszterelnök a gazdag országok segítségét kérte a vészhelyzetben, amelynek oka véleménye szerint a Föld ember okozta felmelegedése - akármennyire vitatkoznak is erről a szakértők.
"Nincs szükségünk új bizonyítékokra, országunk már ettől szenved, mi mást is mondhatnánk? Nem kell új tudományos kutatásokkal bizonyítani, hogy emelkedik a tenger szintje, már ma is ez a helyzet" - jelentette ki a kormányfő, hozzáfűzve: "A soha nem látott méreteket öltő dagályok ma már nem rendkívüliek Tuvalun, hanem mindennaposak. Egyedül nem tudjuk visszaverni őket, reméljük, az ipari országok segítenek majd, hozzájárulásukkal Tuvalu partnerei lesznek". A kormányfő biztosította a lakosságot, hogy a kabinet támogatja azokat a lakosokat, akik Új-Zélandra vagy a Csendes-óceán más, biztonságos szigeteire akarnak emigrálni.
A hatóságok azonban nem adják föl a küzdelmet. "Amíg Tuvalu kiemelkedik a tengerből, mi maradunk, nem távozunk" - jelentette ki a miniszterelnök.
A Kiotói Jegyzőkönyv
A világméretű klímaváltozásról szóló ENSZ-keretmegállapodáshoz csatolt Kiotói Jegyzőkönyvben 1997 decemberében 38 fejlett ipari ország kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2008 és 2012 közötti időszakra az 1990-es szinthez képest átlagosan 5,2 százalékkal csökkenti az üvegházhatás kialakulásában szerepet játszó hat gázféleség, mindenekelőtt a szén-dioxid kibocsátását. Az Európai Unió és Ausztrália 8, az Egyesült Államok 7, Kanada és Japán pedig 6 százalékos csökkentést vállalt. Az Egyesült Államok azonban két éve egyoldalúan felmondta a megállapodást.
A kiotói megállapodás csak akkor lép életbe, ha a csatlakozó országok összes kibocsátása eléri a káros gázok kibocsátásának 55 százalékát. Jelenleg 46%-nál tartanak. Oroszország önmagában is az 1990-es kibocsátási szint több mint 17 százalékát képviseli, így az ő megerősítésével az USA nélkül is azonnal életbe léphetne a jegyzőkönyv.