Richard Burt és kollégái (Rockefeller University, USA) egereken végezték el ígéretes kísérleteiket. Amennyiben emberben is működni fog az eljárás, megszűnik a csontvelő-átültetéseket jelenleg leginkább akadályozó probléma: a donor és a recipiens (befogadó) szervezet minél pontosabb genetikai egyezésének elérése.
A kutatók egérembriókból nyerték ki az őssejteket, majd kikísérletezték az ún. növekedési faktoroknak azt a kombinációját, amelynek hatására a korlátlan potenciállal rendelkező embrionális őssejtekből a csontvelői-, illetve vérképző őssejtek vonala indult fejlődésnek (tehát ezek is őssejtek, de már egy bizonyos fejlődési irányban elkötelezett típusok). A kutatók arra is kidolgoztak egy eljárást, hogy az így kialakított sejttenyészetekből hogyan lehet kiválogatni a kezeléshez legmegfelelőbb sejteket.
A sejteket olyan egerekbe injektálták, amelyek csontvelői sejtvonalait korábban elpusztították. A kezelés hatására a csontvelői vérképzés helyreállt, beleértve az immunrendszerben főszerepet játszó fehérvérsejteket is. A vizsgálatok szerint a kezelés után a szervezet újra normális immunválaszt adott.
Annak ellenére, hogy a donor és a befogadó szervezetek genetikailag nem egyeztek, nem történt meg a beinjektált sejtek kilökődése. Ez alátámasztja azokat a korábbi tapasztalatokat, miszerint az őssejteket kevésbé azonosítja idegenként az immunrendszer - bár ennek elméleti alapjai még nem teljesen tisztázottak. Ugyanakkor nem tapasztalták azt sem, hogy az őssejtekből kifejlődő új immunsejtek megtámadták volna a gazdaszervezetet.
Az embrionális őssejtek létrehozásának lehetőségei nagy etikai vitákat kavarnak
Csontvelő-átültetéseket legtöbbször leukémiában, illetve immunhiányos vagy autoimmun betegségben szenvedő pácienseken végeznek. A kutatók a The Journal of Experimental Medicine c. szaklapban számoltak be eredményeikről.