A probléma gyökere közel kétszáz évre nyúlik vissza, azokba az időkbe, amikor az első telepesek meghonosították az európai mezőgazdaságot, és kiterjedt gabonaföldeket hoztak létre a kontinensen. Az őshonos fafajokkal ellentétben a gabonák kis gyökérzetük miatt nem voltak képesek a talaj mélyebb rétegeiből felszívni a vizet. Ennek eredményeképp a felszín alatti vizek szintje megemelkedett, és magával emelte a talajban rejlő sóréteget.
A kár máris óriási: Nyugat-Ausztrália gabonatermő vidékeinek 10 százaléka - mintegy 1,8 millió hektáron -, Dél- és Kelet-Ausztrália pedig további 710 000 hektáron fuldoklik a sótól. A mezőgazdaság kára a becslések szerint évi 130 millió ausztrál dollár, ehhez jön további 100 millió az infrastruktúrát és 40 millió a környezetet ért veszteség.
A legrosszabb még hátravan - vélik a kutatók, akik szerint várhatóan további 12,5 millió hektár - benne az ország legtermékenyebb területei - válik majd egyre terméketlenebbé. Az emelkedő sótartalom ráadásul nem csupán az aratást érinti: a só korrodálja a vasúti síneket, utakat és gázvezetékeket. Az Ausztrália élelmiszer-utánpótlásának 40 százalékát öntöző s az ország déli vidékeinek ivóvízkészletét adó Murray folyó sótartalma közelít a kritikus szinthez. A Murray és a Darling vizének minőségétől 3 millió ember ivóvízellátása függ, így a becslések szerint ötven éven belül az ország egyik legnépesebb városa, a Murray folyó torkolatához közeli Adelaide is súlyos ivóvízproblémák elé néz.
A nyilvánvaló veszély ellenére az ország bizonyos területein a korábbi ütemben folyik az őshonos növényzet irtása. Queensland államban például 300 000 hektárt tisztítanak meg évente, ennek kb. 40 százalékát a Murray-Darling vízgyűjtő medencében.