Megmérték a pók tapadását

Német és svájci kutatók először vizsgálták meg részletesen a pók tapadását.

Kutatási eredményeik azt igazolják, hogy a pók (Evarcha arcuata, íves ugrópók) testsúlyának akár a 170-szeresét is megtarthatja. Ráadásul erre bármilyen felületen képes, legyen az akár tükörsima, akár zsíros vagy nedves.

A pók ezt a lábain elhelyezkedő több százezer nanoméretű tapadó szőrszálának (skopulák) köszönheti, amelyek gyenge molekuláris kapcsolatba (van der Waals erő) lépnek azzal a felülettel, amihez tapadnak. A tapadás nem magától a felülettől függ (ellentétben sok mai ragasztóval), hanem kizárólag az apró szőrszálak felülettől való távolságától.

Az eredmény egy lehetséges felhasználását jelentheti öntapadós cédulák készítése, amelyek nem veszítik el tapadásukat akkor sem, ha nedvessé vagy zsírossá válnak. De nem elképzelhetetlen olyan szkafander sem, amelynek segítségével az űrhajósok biztonságos űrsétát tehetnek az űrhajójuk külső felületéhez tapadva.