Az ázsiai, más néven Przewalski-vadlovak (Equus przewalskii) fönnmaradásukat annak köszönhetik, hogy voltak fogságban megmaradt példányok, ezek szaporítása megindult, 13 generáció felnövekedése után pedig elérkezett a természetbe való visszatelepítés ideje Kínában és Mongóliában, valamint a ázsiai sztyeppékhez igen hasonlatos élőhelyen, a Hortobágyon.
A hortobágyi pusztán lévő Pentezugba 1997 októberében érkezett meg az első hárem, amely egy csődörből (Brutus) és három kancából (Ashnai, Sima, Monschura) állt, majd az elmúlt években a csapathoz további háremek érkeztek. A Hortobágy úgy tűnik, megfelelő élőhely a vadlovak számára, a populáció természetes módon működik, az állatok nem kapnak kiegészítő takarmányt, sőt, vizet sem.
Zebracsíkok, felálló sörény
A hortobágyi vadlóménes lovai eredetileg vadon élő állatok, hordozzák az összes vadlovakra jellemző bélyeget: sörényük felálló, különleges sárga színük talán a magyar fakóhoz hasonlítható legjobban, lábuk csíkos, mint a zebráé, ám ez a vonás nem annyira feltűnő a sötét lábvégek miatt. További sajátosság a farok végén található rövid szőrökből álló, úgynevezett "répa".
A vadlovak természetükben is különböznek a házilovaktól: nem keresik az ember társaságát, még a legbizalmasabb egyedek sem engedik a megfigyelőket 10-15 méternél közelebb magukhoz.
Összetartó kancák
A vadlovak háremekben élnek, amelyet egy-egy csődör tart ellenőrzése alatt. A háremet alkotó kancák összetartó közösséget alkotnak: ha valamilyen okból a csődörtől meg is válnak, a kancák mindig együtt maradnak. A fiatal csődörök külön élve, úgynevezett agglegénycsoportokban várják a lehetőséget, hogy ők is egy hárem urai lehessenek.
További részleteket a hortobágyi vadlovakról a Delta május 30-án, vasárnap 14.10-kor kezdődő adásából tudhat meg.