A Cassini első eredményei a Szaturnusznál

Alig egy hónap és a Cassini-Huygens-űrszondapáros pályára áll a Szaturnusz körül. Ám addig sem kell várnunk a látványos felvételekre: június 11-én a Phoebe hold mellett halad el a szonda, és jelenleg is ontja a Szaturnuszról készült képeket.

Mint ahogy arról korábban beszámoltunk, a hat és fél évvel ezelőtt indított Cassini-Huygens-űrszondapáros utazásának utolsó fázisába lépett: a több mint 3500 millió km-es út végén május 18-án belépett a Szaturnusz rendszerébe - azaz innentől minden más bolygó és a Nap gravitációs hatása is elhanyagolható a Szaturnuszéhoz képest. Az "igazi megérkezés" azonban július 1-jén következik, amikor végrehajtják a küldetés szempontjából talán legkritikusabb eseményt, a Szaturnusz körüli pályára álláshoz szükséges manővert.

A nagy eseményre készülődve május 27-én - közel öt év után - ismét beindították a Cassini főhajtóművét. A négy másodperc híján hatperces pályamódosítás az egyik utolsó volt a július elsejei 96 perces fékezés előtt. A manőver célja nem csupán a pályamódosítás, hanem a kommunikációs rendszerek tesztelése és az öt éve pihenő főhajtómű működésének ellenőrzése volt.

A Cassini még mindig 19 500 kilométeres óránkénti sebességgel halad. Ha ezzel a sebességgel érkezne a Szaturnusz közvetlen közelébe, még az óriásbolygó gravitációja sem tudná kellő mértékben lelassítani, és elszáguldana a gyűrűk fölött. Ezért szükséges a nagy fékezési manőver, azaz a pályára állás: a szonda a haladási iránnyal szembe fordítja hajtóműveit, és segítségükkel annyira lelassul, hogy az első közelítés után - elnyúlt ellipszispályára állva - ismét visszatérhessen a Szaturnusz mellé. A szonda tömege 5650 kilogramm, ebből három tonna csak az üzemanyagkészlet, melynek egyharmadát fogja felemészteni a pályára állás - a többit az odaút manővereihez és a Szaturnusz holdrendszerében való mozgáshoz szánták.

Az űrszonda a pályára álláskor minden korábbi űreszköznél közelebb merészkedik a Szaturnuszhoz: mindössze 18 000 km-re fog elhaladni a gyűrűs bolygó mellett (ez a bolygó átmérőjének egyharmada). Áthalad a gigantikus gyűrűrendszer F- és G-gyűrűje között, majd a gyűrűk felett, folyamatosan működő hajtóművel áll rá a megfelelő pályaívre.

A szonda a következő hetekben több kisebb hold mellett is elhalad. Az első célpont a Phoebe, június 11-én. A Voyager-2 űrszonda 1981-es látogatása során már készített felvételeket erről a holdról, de ezek nem sok részletet mutattak - most számos eddig ismeretlen dologra derülhet fény.